2011. július 19., 09:392011. július 19., 09:39
A kormánypalota elé tegnap felvonulók ugyanis az anyagi természetű követelések – pontosabban azok megtartása – mellett azt is kérik, hogy szülessenek meg azok a törvények, amelyek lehetővé tennék az igazi és korrekt átvilágítást. Ugyanakkor az 1989. decemberi események, valamint az úgynevezett bányászjárások kivizsgálására is igényt tartanak, továbbá köteleznék az úgynevezett véleményformálókat: emezek 1989 decembere előtt milyen politikai tisztsége(ke)t töltöttek be, és együttműködtek-e a volt kommunista diktatúrát kiszolgáló, népsanyargató volt politikai titkosrendőrséggel, közismertebb nevén a Szekuritátéval.
Mindezek együttvéve valóban a társadalom megtisztulását elősegítő folyamatnak lennének az eszközei, ha a kérdéskör nem lenne olyan bonyolult, mint amilyen Romániában lenni szokott. Mert mindenekelőtt azt kellene végre tisztázni, hogy az 1989. decemberi eseménysorozatnak melyik szakasza meríti ki a forradalom fogalmát, melyik a puccsét, melyik a rendszerváltás és az igazi demokratizálódás folyamatát megakasztó ellenforradalomét (!), s akkor talán könnyebben eldönthető, hogy ki jogosult a forradalmárigazolványra – és a tegnapi gyűlésen is szóvá tett, ezzel járó juttatásokra –, ki az, aki érdemtelen haszonélvezője az akkori eseményeknek. És ki az, akit el kell számoltatni a történtekért.
Tudom, hogy ma, az Úr 2011. esztendejének forró nyarán mindez kissé utópisztikus okfejtés, s azt is tudom, hogy nem lenne az, ha – szintén utópisztikusan szólva – 1989 óta megtörténik az igazi tisztázás és elszámoltatás, és az egész nem züllik amolyan forradalombiznisz szintjére. Mert akkor sem egykori, vagy néhai milicisták, sem szekusok, de katonatisztek, pártaktivisták, de seggnyalók sem ágálnának forradalmárigazolvánnyal, és nem pöffeszkednének bársonyos székekben. S akkor Emil Bocnak és kormányának sem kellene a vélt vagy valós forradalmárok zsebén takarékoskodnia. Az 1989-ben történteket amúgy a majdani történésznemzedék tisztázza. Addig is a mi erkölcsi támaszunkra számíthatnak a forradalmárok. De csak az igaziak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!