2011. július 19., 09:392011. július 19., 09:39
A kormánypalota elé tegnap felvonulók ugyanis az anyagi természetű követelések – pontosabban azok megtartása – mellett azt is kérik, hogy szülessenek meg azok a törvények, amelyek lehetővé tennék az igazi és korrekt átvilágítást. Ugyanakkor az 1989. decemberi események, valamint az úgynevezett bányászjárások kivizsgálására is igényt tartanak, továbbá köteleznék az úgynevezett véleményformálókat: emezek 1989 decembere előtt milyen politikai tisztsége(ke)t töltöttek be, és együttműködtek-e a volt kommunista diktatúrát kiszolgáló, népsanyargató volt politikai titkosrendőrséggel, közismertebb nevén a Szekuritátéval.
Mindezek együttvéve valóban a társadalom megtisztulását elősegítő folyamatnak lennének az eszközei, ha a kérdéskör nem lenne olyan bonyolult, mint amilyen Romániában lenni szokott. Mert mindenekelőtt azt kellene végre tisztázni, hogy az 1989. decemberi eseménysorozatnak melyik szakasza meríti ki a forradalom fogalmát, melyik a puccsét, melyik a rendszerváltás és az igazi demokratizálódás folyamatát megakasztó ellenforradalomét (!), s akkor talán könnyebben eldönthető, hogy ki jogosult a forradalmárigazolványra – és a tegnapi gyűlésen is szóvá tett, ezzel járó juttatásokra –, ki az, aki érdemtelen haszonélvezője az akkori eseményeknek. És ki az, akit el kell számoltatni a történtekért.
Tudom, hogy ma, az Úr 2011. esztendejének forró nyarán mindez kissé utópisztikus okfejtés, s azt is tudom, hogy nem lenne az, ha – szintén utópisztikusan szólva – 1989 óta megtörténik az igazi tisztázás és elszámoltatás, és az egész nem züllik amolyan forradalombiznisz szintjére. Mert akkor sem egykori, vagy néhai milicisták, sem szekusok, de katonatisztek, pártaktivisták, de seggnyalók sem ágálnának forradalmárigazolvánnyal, és nem pöffeszkednének bársonyos székekben. S akkor Emil Bocnak és kormányának sem kellene a vélt vagy valós forradalmárok zsebén takarékoskodnia. Az 1989-ben történteket amúgy a majdani történésznemzedék tisztázza. Addig is a mi erkölcsi támaszunkra számíthatnak a forradalmárok. De csak az igaziak.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!