2009. szeptember 09., 11:062009. szeptember 09., 11:06
Talán mégis jobb azonban, ha megelégszünk annyival, hogy megállapítsuk: a főként az autóipart sújtó gazdasági válság ellenére a Fordnak sikerült betartania két évvel ezelőtt tett ígéretét és beindítania a termelést abban az üzemben, amely amúgy nem a sikeresség mintaképe, hiszen korábban a néhány évvel ezelőtt csődbe ment dél-koreai Daewoo tulajdonában állt.
A bukaresti hivatalosságok lelkendezései ellenére azért a Ford európai elnöke, John Fleming bejelentése, amelynek értelmében 2011-ig nem terveznek további munkaerőt felvenni, jelezte, hogy az autóipari óriást sem kerülte el a válság, ezért vállalt kötelezettségét, a munkaerő megtartását betartja ugyan, ám jelentősebb fejlesztésre egyelőre nemigen lehet számítani. Ezért aztán dőreség lenne a gyáravató kapcsán arról beszélni, hogy lám, Románia számára már véget is ért a válság, arra hivatkozva, hogy bár a térség többi országában csökkent a legyártott gépkocsik száma, itt a világ egyik legnagyobb konszernje mégis beindította a termelést.
Az mindenképpen örvendetes, hogy a beruházás megvalósult, és a Ford lát perspektívát a romániai üzemben, a helyzet viszont az, hogy ez elsősorban minden bizonynyal a még a szlovákiainál is olcsóbb munkaerőnek köszönhető, illetve annak, hogy az új gyárat nem zöldmezős beruházásként kellett létrehozni, hanem egy már erre az iparágra szakosodott gyárcsarnokot kellett átalakítani. Ezért aztán bármennyire is rosszul hangzik ez a munkavállalók számára, a válságból kivezető egyik út éppen ez, a munkabérek további, jelentős arányú növekedésének lassítása lehet.
A másik romániai autógyár, a Dacia sikere is azt jelzi, hogy válság idején az alacsony bérköltséggel dolgozó gyártók kerülnek előnybe, ami a piaci részesedés növekedése mellett a munkahelyek megtartását, sőt számuk növelését is lehetővé teszi. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági alap nélküli béremelések befagyasztása az inflációt is lassíthatja. Ezért talán mégsem alaptalan a remény, hogy a Ford beruházása mégiscsak pozitív fordulatot hoz a hanyatló gazdaság számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok