2009. szeptember 09., 11:062009. szeptember 09., 11:06
Talán mégis jobb azonban, ha megelégszünk annyival, hogy megállapítsuk: a főként az autóipart sújtó gazdasági válság ellenére a Fordnak sikerült betartania két évvel ezelőtt tett ígéretét és beindítania a termelést abban az üzemben, amely amúgy nem a sikeresség mintaképe, hiszen korábban a néhány évvel ezelőtt csődbe ment dél-koreai Daewoo tulajdonában állt.
A bukaresti hivatalosságok lelkendezései ellenére azért a Ford európai elnöke, John Fleming bejelentése, amelynek értelmében 2011-ig nem terveznek további munkaerőt felvenni, jelezte, hogy az autóipari óriást sem kerülte el a válság, ezért vállalt kötelezettségét, a munkaerő megtartását betartja ugyan, ám jelentősebb fejlesztésre egyelőre nemigen lehet számítani. Ezért aztán dőreség lenne a gyáravató kapcsán arról beszélni, hogy lám, Románia számára már véget is ért a válság, arra hivatkozva, hogy bár a térség többi országában csökkent a legyártott gépkocsik száma, itt a világ egyik legnagyobb konszernje mégis beindította a termelést.
Az mindenképpen örvendetes, hogy a beruházás megvalósult, és a Ford lát perspektívát a romániai üzemben, a helyzet viszont az, hogy ez elsősorban minden bizonynyal a még a szlovákiainál is olcsóbb munkaerőnek köszönhető, illetve annak, hogy az új gyárat nem zöldmezős beruházásként kellett létrehozni, hanem egy már erre az iparágra szakosodott gyárcsarnokot kellett átalakítani. Ezért aztán bármennyire is rosszul hangzik ez a munkavállalók számára, a válságból kivezető egyik út éppen ez, a munkabérek további, jelentős arányú növekedésének lassítása lehet.
A másik romániai autógyár, a Dacia sikere is azt jelzi, hogy válság idején az alacsony bérköltséggel dolgozó gyártók kerülnek előnybe, ami a piaci részesedés növekedése mellett a munkahelyek megtartását, sőt számuk növelését is lehetővé teszi. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági alap nélküli béremelések befagyasztása az inflációt is lassíthatja. Ezért talán mégsem alaptalan a remény, hogy a Ford beruházása mégiscsak pozitív fordulatot hoz a hanyatló gazdaság számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok