2011. július 15., 08:392011. július 15., 08:39
Csütörtökön pedig már meg is született egy – igaz, még nem jogerős, de meglehetősen szigorú – ítélet Dan Ioan Popescu egykori gazdasági miniszter ügyében, amelyben arra kötelezik, hogy vagyonából közel egymillió eurónak megfelelő, igazolatlan eredetű összeget fizessen be az államkasszába. Persze arra nincs bizonyíték, hogy a két esemény összefügg egymással, de emlékezetes, hogy mi történt az év elején, amikor kiderült, hogy Franciaország és Németország ellenzi Románia márciusi Schengen-csatlakozását: hirtelen százával kezdtek lebukni a korrupt vámosok és határőrök, bizonyítandó az ország elkötelezettségét a korrupció elleni harc mellett.
A húzás akkor nem jött be, sőt a franciákhoz és a németekhez a hollandok is csatlakoztak, így most ott tartunk, hogy Párizs szerint talán jövő év végén csatlakozhat az ország a belső határellenőrzés megszűnése nyomán létrejött uniós övezethez, idén legfeljebb a reptereken számolhatják fel a határellenőrzést. Ám azt is csak akkor, ha az Európai Bizottság jövő héten nyilvánosságra kerülő igazságügyi országjelentése kedvező hangnemben említi az igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem terén elért eredményeket. Popescu mostani elmeszelése – akárcsak a Borbély László ellen indított vizsgálat – tehát vélhetően e jelentés készítőinek is szól, a román hatóságok részéről nagyjából olyan lépésként értékelhető, mint amikor a hosszútávfutó az utolsó néhány száz méteren fokozza az iramot.
Az ítélet persze üdvözlendő, még akkor is, ha nem aktív, ráadásul ellenzéki politikusról van szó. Ugyanakkor kérdéses, hogy Románia valóban átszakíthatja-e a schengeni célszalagot az óhajtott időpontban, ha továbbra sem folyamatosan, csak így, a számára kulcsfontosságú döntéseket közvetlenül megelőzően próbálja bizonyítani a nyugati kétkedőknek, hogy milyen mélységesen elkötelezett a korrupció visszaszorításában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!