Fesztivál után

A háromnapos városünnep lezárultával ugyanis kijelenthető: sikeres és hiánypótló rendezvény volt a helyi, őslakos magyar közösség történelmét és kultúráját bemutató, hagyományteremtőnek szánt fesztivál.

Nem mintha eddig nem lettek volna magyar vonatkozású rendezvények a városban. Nem olyan volt a helyzet, mint Kolozsváron, ahol hosszas évtizedek ínsége és magyarellenes tombolása után revelációs erővel hatott a Kolozsvári Magyar Napok három évvel ezelőtti első kiírása. Váradon jó ideje minden évben egy Varadinum nevű kulturális hét, egy kétnapos majális, illetve egy augusztus 20-ához kapcsolódó rendezvény várja a fesztiválozni vágyó magyar közönséget.

Csakhogy a Varadinum szétaprózódik apró-cseprő, klubfoglalkozás-szintű előadásokra, a majális a kulturális felhozatal szempontjából – ahogy egyik ismerősöm fogalmazott – nemigen haladja meg egy falunap nívóját, az augusztusi esemény pedig nem saját, nem eredeti rendezvény: a szervezők egyszerűen rácsatlakoztak a debreceni virágkarneválra, amelyről átjön néhány virágkocsi, hogy végigvonuljon a városon, majd következik egy néha meglehetősen, néha mérsékelten nívós esti koncert, miközben az úri közönség sör-miccsezhet egy kicsit a fülledt nyárestében.

Kellett hát egy olyan fesztivál, amely kizárólag a jelentős kulturális hagyománnyal bíró városhoz kapcsolható, és amely éppen ezért kulturális szempontból sem alsó kategóriás. Ehhez adta magát a városalapító király, Szent László június 27-i ünnepe, amely köré föl lehetett építeni a rendezvényt. És ahhoz képest, hogy tulajdonképpen a semmiből kellett felépíteni, kijelenthető, hogy már elsőre nagyot szólt.

Az emberek – magyarok és románok egyaránt – értékelték, hogy nincs balkáni bazárhangulat, ehelyett az egységes arculatú standokon autentikus, kézműves iparművészeti termékek között válogathattak, hogy a neves előadók koncertjeit nemcsak egy szűk, pénzesebb, vagy külön meghívót igénylő kör tekinthette meg, mint ahogy azt is, hogy – bár bizonyára mindenki sejtette, melyik oldalhoz kötődnek a szervezők – a rendezvények nem a politikai propaganda jegyében zajlottak. Ezért azok is megnyugodhatnak és a jövőben csatlakozhatnak a rendezvényhez, akik most ódzkodtak, mondván: nem helyes egy szent uralkodó nevét egy fesztivállal összekötni.

Azért is a legjobbkor jött a Szent László Napok, mert épp abban az időszakban szervezték meg, amikor a város jelenleg kizárólag román vezetői valamilyen okból sorozatos támadásokat intéznek Nagyvárad magyar jellege és magyar közössége ellen. A rendezvény akár válaszként is értelmezhető ezekre: a magyar közösség nívós, több ezer magyart megmozgató eseménnyel rukkolt elő, amely jelzi: nem hagyja, hogy kiszorítsák a saját tereiről. Az esemény olyan élményt nyújtott, amely anélkül is alkalmas a közösség megerősítésére, egybekovácsolására, hogy elcsépelt politikai lózungokkal akarja kábítani a közönséget. Nem ártana, ha ebben a nagy egymásnak feszülésben egyre több erdélyi és partiumi városban találkoznánk hasonlóval.