2010. október 14., 10:532010. október 14., 10:53
Nem kizárt amúgy, hogy több pénzt visz el a mester, mint amire számítottunk, és akkor vakarózhatunk. Azt nem illik előre megkérdezni, mennyiért vállalja, mert akkor meglehet, többet mond, mint amennyit akkor számolna fel, amikor kész a munka, és látja, mindennap megkínáltuk ilyen-olyan háztáji finomsággal. Az ilyen munkákat egyébként tavasszal és ősszel érdemes elvégezni, mert a kőművesek kényes emberek, nyáron nem dolgoznak, mert hamar megmelegszik a sör, télen pedig könnyen szétfagy az üveg. Persze akinek van mit aprítania a teájába, annak egyszerű a kérdést eldönteni.
A szegény emberek viszont vízzel főznek, és gyakran kifut a levesük. Én is úgy gondoltam, az idén nekilátok, és saját kezűleg rendezem az ügyet, mert így többet tudok kihozni a szűkre szabott költségvetésből. Megvettem a hozzávalót, nekiláttam, és értékes pihenőszabadságra fenntartott napjaimat kétkezi munkával töltöttem el. Végül a rutinnak tűnő nyári barkácsolás gyümölcse csak késő őszre érett be, és már meg sem merem számolni, hány munkaóra van benne. Félreértés ne essék, nem házat építettem, csak két szobát hoztam rendbe. Volt segítségem, nem tagadom, de ezzel együtt több olyan nap is volt, amikor reggeltől késő éjszakáig kapartam a falat.
A végén már kínomban, hiszen mivel nem vagyok szakember, mindig úgy sikerült kiszámolnom a hozzávalót, hogy a munka legjavában fogyott el az anyag. Ez sokszor éjszaka volt, és imitt-amott azért meglátszik, hol folytattam másnap a munkát. A csíkok elárulnak, de akkor is szeretem a végeredményt, hiszen az én munkám, az én szobám, az én váram. Balesetek egyébként folyamatosan adódtak, és korántsem telt unalmasan az idő. Egyszer akkorát csattant a kalapács laposabbik fele a hüvelykujjamon, hogy hetekig más gombolta be a nadrágomat. Az sem volt kellemes, amikor a létra törött ketté alattam, és még ma is emlékszem rá minden egyes alkalommal, amikor lépcsőzni kell, mert a térdem sehogyan sem akar felejteni. A Csináld Magad Mozgalom jó tanulási lehetőség, csak néha komoly összegre rúg a tanulópénz. Mindent egybevéve azért nem csalódtam a szak(nem)tudásomban, és örömmel fekszem le minden este a frissen tatarozott szobában, még akkor is, ha itt-ott azért rosszul van összeillesztve az álmennyezet.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.