Ha már így nekilendültünk, és egyre sűrűbben, egyre többen, egyre lelkesebben lebegtetjük meg a nagyvilág előtt, kik is vagyunk és mit akarunk, ideje lenne kiirtani magunkból egy ösztönszerűvé vált beidegződést.
2013. október 29., 19:292013. október 29., 19:29
A merőben új teendő: akarjuk, sőt követeljük, hogy diszkrimináljanak minket. A latin eredetű szó eredeti jelentése megkülönböztetni, különbséget tenni, csakhogy köznyelvünkben – és tudományosan is – a negatív, hátrányos jelző köntösébe bújtattuk, s most tűzzel-vassal (élen az Országos Diszkriminációellenes Tanáccsal) harcolunk ellene. Mert tűzzel-vassal belénk verték, hogy a különbözőség, a másság az ördögtől való, amit szégyellni, titkolni kell.
Pedig ennek felvállalása, kinyilatkoztatása létfontosságú feladat. A világ jobb tájain a hátrányos megkülönböztetés látványos sebességgel szorul vissza, ez pedig azokat dicséri, akik tudatosan azért küzdenek, hogy elfogadtassák másságukat – azt, hogy semmi baj nincs azzal, ha különböznek a többségtől. Eközben tétlen képviselőink sokáig csak azt szajkózták: elvárják, hogy a többségiek egyenlő félként, ugyanolyan alapvető jogokkal rendelkező állampolgárokként kezeljenek minket.
Hogy ma miért nincs így? Pontosan azért, mert az elmúlt 25 évben nem a másságunk elfogadtatásán dolgoztunk – jobbnak láttuk, ha akcentusunk eltüntetése közben leckét veszünk a Dâmboviţa-parti „şmecheriákból”. Pedig ahhoz, hogy valóban egyenlő félként kezeljenek, először azt kell megérteniük, elfogadniuk, amik vagyunk. Ezen ismeret nélkül csupán egy problémás csoportként kezelnek, amely a sötét múlt elcsökevényesedett maradványa, és csak arra jó, hogy néha elbillentse a választási mérleget.
Nem véletlen, hogy a Kárpátokon túl 15 évnyi RMDSZ-es kormányzás után sem tudják, mi fordított sorrendben írjuk vezeték- és keresztnevünket. Mert nem ismernek minket. Nem fogják fel, hogy ez az ország mások viharvert otthona is. És ez a mi hibánk is. De ha így nekilendülünk, talán a messzi jövőben a Székelyföldet, a Partiumot, Erdélyt hozzák majd fel példaként arra, hogy önerőből mit lehet tenni a szülőföld felvirágoztatásáért. Másokként, de együtt, egyenlő félként.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!