2010. február 04., 10:542010. február 04., 10:54
Mert a jelek szerint nem az a fontos, hogy ott, ahol akár egyetlenegy gyermek is van, annak is esélye legyen a lehető legjobb oktatáshoz, hanem az, hogy az államkassza féktelen étvágyán gyermek-, illetve majdani embersorsokat semmibe véve enyhítsenek.
Reform, javítás, jobbítás, az egyes esetekhez és szükségletekhez mérten differenciált támogatási-működtetési elv helyett az oktatásra megint ráerőltetnek egyfajta egyenruhát. Ami nem tesz különbséget helyi sajátosságok és igények, gyermeki esélyek és esélyek között, hanem úgy oldja meg a kérdést, mint Nagy Sándor kardja a gordiuszi csomót.
Ami nem jó. Márpedig felelőtlenség azt mondani, hogy a fejadat-rendszer bevezetése nyomán kisebb-nagyobb falvakban, félreesőbb helységekben, de akár városokon is megszűnő osztályokból és iskolákból ingázni kényszerülő gyermekeknek-diákoknak ugyanakkora az esélye, mint azoknak, akiknek nem kell gyalog vagy iskolabusszal, vagy szülők autóján ingázniuk.
Felelőtlenség onnan közelíteni, hogy azokban a kisebb helységekben, ahol kevés a gyermeklétszám, a tudáshoz való utat az iskola megszüntetésével egyengetni lehet. És felelőtlenség fel nem mérni, hogy az ilyen intézkedés hatványozottan hátrányos például a nemzeti kisebbségekre, ahol a lélekszám és az ebből eredő gyermeklétszámhiány miatt amúgy is vészes a beolvadás.
De nagy felelőtlenség és szélhámosság gyermekeken és gyermeksorsokon spórolni. Mert az ilyen intézkedés csak arra jó, hogy a következő választási kampányban elő lehessen állni az államháztartás-hiány csökkentése hőstettével.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok