Hatalmasat dobbantott a román közlekedési ágazat – legalábbis annak vezetői szerint. A közlekedési miniszter úgy jelentette be a legújabb vasúti fejlesztést, mintha legalábbis a teleportálás titkára jöttek volna rá a bukaresti illetékesek.
2013. május 03., 08:482013. május 03., 08:48
2013. május 03., 12:072013. május 03., 12:07
Ehhez képest annyi történt, hogy sikerült kevéssel három óra alá szorítani azt az időtartamot, amely alatt egy gyorsvonat megteszi a Bukarest és Konstanca közötti, mintegy 250 kilométeres távot. Ami ahhoz mérten, hogy manapság ennyi időbe telik, amíg egy gyorsvonat eljut Nagyváradról a 150 kilométerre fekvő Kolozsvárra, valóban fényévnyi fejlődés, viszont azzal összemérve, hogy Spanyolországban, Németországban vagy Franciaországban a gyorsvasutak akár egy óra alatt is ledarálják a 250 kilométeres távot, meglehetősen vicces. Arról nem is beszélve, hogy mitől boldogabb az ország azon mintegy 16 millió polgára, akit nem érint, hogy a bukarestiek ezentúl valamivel hamarabb pancsolhatnak a Fekete-tenger hullámai között.
Persze az empátia szép dolog, de azért amikor körülbelül kilenc órán keresztül vonatozom Nagyváradról a mintegy 400 kilométerre fekvő Csíkszeredába, bizonyos szakaszokon olyan sebességgel, hogy még egy amputált lábú, asztmás cocker spániel is megelőz, valahogy nem tud olyan mértékben elönteni a bukaresti felebarátok iránti szeretet, hogy felhőtlenül örüljek az őket ért szerencsének. A most nagy csinnadrattával bemutatott fejlesztés kitűnően jelzi, milyen állapotok uralkodnak a román vasúttársaságnál.
Arról a cégről beszélünk, amelynek korábbi vezérigazgatója közel százmillió dollárt sikkasztott el, és arról, ahol tavaly kalauzok százait vették őrizetbe, mivel csúszópénz fejében nem bírságolták meg a bliccelő utasokat, ugyancsak tetemes anyagi kárt okozva. Ilyen körülmények között érthető, ha a három óra alatt megtett 250 kilométer aranybetűkkel kerül be a román vasút évkönyvébe. Olyan ez, mint egy másik infrastrukturális beruházás, az észak-erdélyi autópálya, amely lassan nyugodtan pályázhatna a leghosszabb ideje nem épülő sztráda címre. Elkészült ugyan egy 52 kilométeres szakasz, de a folytatás – pénzhiány miatt – bizonytalan.
Olyan jellegzetes megnyilvánulási formái ezek a román állam sajátos működésének, hogy jókora összeg fejében turistáknak kellene őket mutogatni. Már ha kibírják a hozzájuk vezető, nyolc–tíz órás zötykölődést az utoljára ötven éve felújított vasúton vagy a zsúfolt, kétsávos főutakon.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!