2013. április 16., 20:522013. április 16., 20:52
Egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, információ arról, hogy a „szolgálatos gyanúsítottak”, az iszlamista terroristák vagy belföldi kormányellenes erők állnak a gyalázatos támadás hátterében. Az utóbbi változatnak ellentmond, hogy a terrorcselekedet a világ egyik legrangosabb futóversenyének részvevői, nem pedig egy kormányhivatal ellen irányult – bár igazság szerint a merénylők gondolkodásmódja megfejthetetlen.
De miért is nehéz kinyomozni a bostoni elkövető(k) kilétét, indítékát? Hát éppen amiatt, hogy az Egyesült Államoké sajátos eset a nagyvilágban, így gyakorlatilag bármelyik forgatókönyv beigazolódhat. A tengerentúl jelenleg minden eddiginél élesebb vita folyik a fegyvertartás tervezett szigorításáról, miután az elmúlt hetekben-hónapokban számos, több tucat halálos áldozattal járó mészárlás történt Amerika-szerte. A helyzet egyszerűen tarthatatlan: mivel a fegyverviselés alkotmányban rögzített alapjog, jelenleg 300 millió amerikai polgár birtokol tűzfegyvert, például iszonyú pusztításra alkalmas automata gépkarabélyt – otthoni használatra. Ilyen körülmények között tűt keres a szénakazalban az FBI, amikor a Bostonban bevetett, házi készítésű bombák gyártói után kutat. Szokatlanul hangzik ugyan, de a bostoni tragédia Amerika külföldi szerepvállalása tükrében sem tekinthető váratlannak. A béketeremtés jelszavával az amerikai haderők sajnos rendszeresen követnek el olyan cselekményeket világszerte, amelyek nem nyugalomhoz, stabilitáshoz vezetnek, hanem indítékul szolgálnak későbbi merényletekhez. Csakhogy efölött szemet hunynak a demokratikus nagyhatalmak. A bostoni maraton idén minden hírközlő fórumon vezető téma, miközben például Irakban naponta követnek el ennél súlyosabb, sokkal több áldozattal járó merényletet, amelyek viszont már nem lépik túl a civilizáltabbnak mondott világ ingerküszöbét. Márpedig az igazi tragédia az, amikor az emberiség szelektíven érez együtt áldozattal és áldozattal…
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.