2013. április 16., 20:522013. április 16., 20:52
Egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, információ arról, hogy a „szolgálatos gyanúsítottak”, az iszlamista terroristák vagy belföldi kormányellenes erők állnak a gyalázatos támadás hátterében. Az utóbbi változatnak ellentmond, hogy a terrorcselekedet a világ egyik legrangosabb futóversenyének részvevői, nem pedig egy kormányhivatal ellen irányult – bár igazság szerint a merénylők gondolkodásmódja megfejthetetlen.
De miért is nehéz kinyomozni a bostoni elkövető(k) kilétét, indítékát? Hát éppen amiatt, hogy az Egyesült Államoké sajátos eset a nagyvilágban, így gyakorlatilag bármelyik forgatókönyv beigazolódhat. A tengerentúl jelenleg minden eddiginél élesebb vita folyik a fegyvertartás tervezett szigorításáról, miután az elmúlt hetekben-hónapokban számos, több tucat halálos áldozattal járó mészárlás történt Amerika-szerte. A helyzet egyszerűen tarthatatlan: mivel a fegyverviselés alkotmányban rögzített alapjog, jelenleg 300 millió amerikai polgár birtokol tűzfegyvert, például iszonyú pusztításra alkalmas automata gépkarabélyt – otthoni használatra. Ilyen körülmények között tűt keres a szénakazalban az FBI, amikor a Bostonban bevetett, házi készítésű bombák gyártói után kutat. Szokatlanul hangzik ugyan, de a bostoni tragédia Amerika külföldi szerepvállalása tükrében sem tekinthető váratlannak. A béketeremtés jelszavával az amerikai haderők sajnos rendszeresen követnek el olyan cselekményeket világszerte, amelyek nem nyugalomhoz, stabilitáshoz vezetnek, hanem indítékul szolgálnak későbbi merényletekhez. Csakhogy efölött szemet hunynak a demokratikus nagyhatalmak. A bostoni maraton idén minden hírközlő fórumon vezető téma, miközben például Irakban naponta követnek el ennél súlyosabb, sokkal több áldozattal járó merényletet, amelyek viszont már nem lépik túl a civilizáltabbnak mondott világ ingerküszöbét. Márpedig az igazi tragédia az, amikor az emberiség szelektíven érez együtt áldozattal és áldozattal…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok