Ahogy a tanügyben tapasztalható fejetlen ötletelésekrõl nem lehet elég sokszor elég rosszat mondani, ugyanúgy az egészségügyi kísérletezgetésekrõl sem.
2013. július 31., 08:122013. július 31., 08:12
2013. július 31., 08:132013. július 31., 08:13
Holott a tanügyben talán még lehet némi mentség, hogy a fiatal többet elbír, s a végén csak akad majd néhány, akinek elõnyére válhat a káosz, de a beteg emberek bõrén nyerészkedni, az minõsíthetetlen. Mert itt van most ez az új „találmány\", a személyi kártya. Napnál világosabb, hogy valaki(k)nek jó zsíros hasznot fog hajtani. Ahogy hajtottak tíz évvel (vagy még többel?) ezelõtt a könyvecskék, majd a kártyaféleség, az euromilliókba kerülõ informatikai rendszerrõl nem is beszélve, ami már a kipróbáláskor bedöglött. Akkor azt mondták, hogy megjavít(tat)ják, és szuper lesz, de tudtommal ilyesmi nem történt, mert különben semmi szükség nem lenne kártyára, kártyaolvasóra, esetleg olvasószemüvegre és ujjvédõkre – e két utóbbi kellékért a háziorvosok elnézését kérem.
Nem tudom szebben és igazabban mondani, mint a költõ, vagyis értük haragszom, nem ellenük. Mert nem a háziorvosok a hibásak, ha lenyomják a torkukon azt, amibõl sem õk, sem a betegek nem látnak semmi hasznot. Annál többet a gyártók, beszállítók és mindenekelõtt a kiagyalók és jóváhagyók. Szeretném megérni, hogy végre törvény elé állítsák egy ország valós és lehetséges betegeibõl gúnyt ûzõket.
S a nyilvántartás: mi a biztosíték arra, hogy nem lesz elírás, emberi tévedés és hasonlók, vagyis a havonta gyógyszerért menõ krónikus betegnek nem fogják azt mondani, hogy õ már a papírok szerint rég halott, úgyhogy örüljön, ha bántatlanul hazamehet! És ha már gyógyszeradag: lesznek-e olyan idõk, hogy nem a szomszédaszszony rózsaszín piruláit és a sógor zöld tablettáit fogja felíratni a beteg, illetve olyan orvos, aki egy köhintésre nem ír fel egy marék antibiotikumot, mert az rosszat úgysem tesz?!
Kérdések, de a válaszok sehol. És én még hallgassak, mert nemhogy nem zaklatom az orvosokat, de – óriási szerencsére – havi gyógyszeradagjaink se nekem, se a férjemnek nincsenek, receptért sem állunk-ülünk sorba, mert a fej- és csontfájdalom csillapítására vény nélküli bogyókat veszünk. De mit csinálnak a velünk egykorú vagy fiatalabb/idõsebb betegek, akiket sétáltatnak receptért, gyógyszerért azok után, hogy kegyetlenül bevasalják rajtuk és mindannyiunkon az „ingyenes\" orvosi ellátásnak csak a jó ég tudja milyen zsebekbe kerülõ sarcát?! Újabb, sokszor feltett kérdés. Válasz most sincs!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!