2011. október 17., 10:242011. október 17., 10:24
Pedig az gyémánttökéletesre van már csiszolva, minden hatásszünet, minden rebbenő tekintet és lendületes gesztus teljesen a helyén van, minden szófordulat kidolgozva, a poénok mértékletesen adagolva, zökkenőmentesen vezetik a gyámoltalan hallgatót a terv szerint mindig zajosan csattanó végkifejlet felé. Csak a hálátlan haverok, mert nem jutnak szóhoz, biztos, az bántja őket. Vagy hogy rajtuk kerekedett minden történet, lankadó figyelmük miatt kerültek ki a laposabb részek, és hahotáik domborították a hatásos fordulatokat. Ezért soha nem marad el a röhögés, amikor bedobják a téblábolsz, mint Ádám anyák napján hasonlatot, vagy azt, hogy olyan gyorsan hoztuk haza a fenyőt az erdőről, hogy a mókus csak a kandalló előtt ugrott le róla. És azt is tudja mindenki, hogy olyan hideg volt, hogy a tűz felfagyott a ház oldalára, majd a tavaszi olvadáskor leégett, s vele együtt a ház is. Örökzöld, hogy olyan szárazság volt, hogy a teheneknek is tízórait csomagoltak a legelőre. Vagy hogy örökké muszáj inni, mert az ember nem tudja úgy kinyitni az autót, hogy elé ne kondorodjon belőle egy üveg bor vagy két doboz sör minimum.
A gyönyörűen kerekített történetekkel csak egy a gond, hogy nincs elég újszülött, akinek folyamatosan elő lehetne adni. Mert előbb-utóbb bezáródik a kör, és a rengeteg odafigyeléssel, energiával és ihlettel mívesre cizellált sztori egyszer csak laposan puffan az elhasználtsága miatt. Már nemcsak a haverok tárgyalják a tőzsdei híreket és az aktuálpolitikát a mesterien beágyazott poén alatt, hanem a vélhetően sztoriszűz hallgatók tekintete is elbambul, vagy a pincérnő után koslat. Valahonnan hallották már, és a legrosszabb, ha másodkézből, mert akkor még a plágium szégyenletes gyanúja is felmerülhet bennük. Márpedig ezek a történetek mesélésre valók, és a poéngyilkos százszormondtadmár sem mindig tud gátat vetni áramlásuknak. Mint amikor hajóútra készülő haverunkat így engedte útjára a vidám vasárnapos munkatársa: és amikor a hajó elsüllyedt, egyetlen utas menekült meg, az, akihez szólt az Úr, és azt mondta neki, ússzál! Vagy ezt mondtam már?
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.