2011. október 17., 10:242011. október 17., 10:24
Pedig az gyémánttökéletesre van már csiszolva, minden hatásszünet, minden rebbenő tekintet és lendületes gesztus teljesen a helyén van, minden szófordulat kidolgozva, a poénok mértékletesen adagolva, zökkenőmentesen vezetik a gyámoltalan hallgatót a terv szerint mindig zajosan csattanó végkifejlet felé. Csak a hálátlan haverok, mert nem jutnak szóhoz, biztos, az bántja őket. Vagy hogy rajtuk kerekedett minden történet, lankadó figyelmük miatt kerültek ki a laposabb részek, és hahotáik domborították a hatásos fordulatokat. Ezért soha nem marad el a röhögés, amikor bedobják a téblábolsz, mint Ádám anyák napján hasonlatot, vagy azt, hogy olyan gyorsan hoztuk haza a fenyőt az erdőről, hogy a mókus csak a kandalló előtt ugrott le róla. És azt is tudja mindenki, hogy olyan hideg volt, hogy a tűz felfagyott a ház oldalára, majd a tavaszi olvadáskor leégett, s vele együtt a ház is. Örökzöld, hogy olyan szárazság volt, hogy a teheneknek is tízórait csomagoltak a legelőre. Vagy hogy örökké muszáj inni, mert az ember nem tudja úgy kinyitni az autót, hogy elé ne kondorodjon belőle egy üveg bor vagy két doboz sör minimum.
A gyönyörűen kerekített történetekkel csak egy a gond, hogy nincs elég újszülött, akinek folyamatosan elő lehetne adni. Mert előbb-utóbb bezáródik a kör, és a rengeteg odafigyeléssel, energiával és ihlettel mívesre cizellált sztori egyszer csak laposan puffan az elhasználtsága miatt. Már nemcsak a haverok tárgyalják a tőzsdei híreket és az aktuálpolitikát a mesterien beágyazott poén alatt, hanem a vélhetően sztoriszűz hallgatók tekintete is elbambul, vagy a pincérnő után koslat. Valahonnan hallották már, és a legrosszabb, ha másodkézből, mert akkor még a plágium szégyenletes gyanúja is felmerülhet bennük. Márpedig ezek a történetek mesélésre valók, és a poéngyilkos százszormondtadmár sem mindig tud gátat vetni áramlásuknak. Mint amikor hajóútra készülő haverunkat így engedte útjára a vidám vasárnapos munkatársa: és amikor a hajó elsüllyedt, egyetlen utas menekült meg, az, akihez szólt az Úr, és azt mondta neki, ússzál! Vagy ezt mondtam már?
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.