2013. január 11., 07:032013. január 11., 07:03
Az történt ugyanis, hogy a szélsőséges sovinizmus Mozartja, Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke úgy döntött: a Bukarestben parlamenti képviselővé választott Gigi Becali helyett azt a Dan Zamfirescut küldi az Európai Parlamentbe, aki ezredesi rangig vitte Ceauşescu hírhedt titkosrendőrségében, a Szekuritátéban.
Csak kalapot emelni tudunk a döntés előtt, hiszen el kell ismerni: minőségi cseréről van szó, mert egy birkakupecből lett politikus lehet, hogy bohócnak jó, de az Európai Parlament méltósága mégiscsak megköveteli, hogy egy magára valamit is adó szélsőséges párt legalább egy volt kommunista kémelhárítóval emelje az intézmény fényét.
Azért tanulságos, hogy 2013-ban már megint (vagy még mindig) azzal kell szembesülnünk, hogy a ’89 előtti rendszer kiszolgálói viszik el a show-t. Itt van mindjárt a román baloldal nagy ikonja, Ion Iliescu, aki többek között a Bolyai Tudományegyetem felszámolásában végzett hathatós közreműködése révén is elévülhetetlen érdemeket szerzett a nacionálkommunizmus kicombosításában, majd 1989 utáni tovább éltetésében.
Ahelyett, hogy a forradalom és a bányászjárások körüli áldásos tevékenysége nyomán a zsilávai fegyház elnöki lakosztályának vendégszeretetét élvezné, azt kell néznünk, amint a hírcsatornák hosszú perceken át közvetítik, amint egykori kerületi párttitkárok és lakótömbi besúgók köszöntik föl a neve napján. Vagy itt van a frissen elhunyt filmrendező, Sergiu Nicolaescu, aki Ceauşescu propagandistájaként olyan hathatósan járult hozzá a romániai polgárok elméjének megmérgezéséhez, hogy még a mai húszévesek is azt a Mihály vajda című filmet nevezik kedvencüknek, amelyhez képest még az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag is precíz adatokra támaszkodó, komoly történelmi filmnek minősül.
Persze lehet, hogy mindez csak a most divatos, a nyolcvanas évek szellemét megidéző retroirányzat része, de tudja a fene, jómagam valahogy úgy vagyok vele, hogy abból a korszakból még a legcikibb Első emelet- vagy Madonna-klipet is szívesebben nézem a tévében, mint levitézlett szekusok és komcsik szereplését.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.