2012. december 06., 09:432012. december 06., 09:43
Az ajándékozás nagymesteréhez intézett első kérdésünkre válaszolva az öregúr mosolyogva emlékezett a régi szép időkre, amikor a kis-ázsiai Müra városának püspökeként tudott segítségére lenni a három szűznek. „Hívjatok egyszerűen Miklós bácsinak, de megértem, hogy marketingokokból minden országban más-más néven kell szerepelnem” – mondta.
Óvatos becslése szerint évente december 6-án több mint félmilliárdnyi ajándékot kézbesít szerte a világon, amelyek összértéke Románia költségvetésével vetekszik. Arra a felvetésre, miszerint hogyan lehet ennyi ajándékot ilyen rövid idő alatt egyetlen rénszánnal kézbesíteni, azzal replikázott, hogy az emberiség is felfedezi majd a teleportációt. Dús szakállát simogatva ecsetelte, hogy míg régebben csak a postaládájába érkező levélhalmazt kellett elolvasnia, most a manóinak viszont mindenféle új elektronikus kütyüt kell figyelemmel kísérniük, mert a mai gyerekek sajnos már nem tudnak másképp kommunikálni.
A Mikulás különben nem látja indokoltnak, hogy az ajándéktárgyakat készítő, évszázadok óta hűségesen és szorgalmasan végző manók munkaprogramját átalakítsa. Úgy vélte, fölösleges a manók munkajogának túlszabályozása, hiszen jövedelmeik messze a minimálbér felett vannak, a szakszervezet létrehozása pedig csak rontana kitűnő munkamoráljukon. Ráadásul merő rágalomnak tartja, hogy a manóknak embertelen körülmények között kell dolgozniuk a féléves északi-sarki éjszakában.
Rámutatott: apró alkalmazottjainak akkora a létszáma, amely lehetővé teszi, hogy játszva töltsék meg a puttonyát. A jövőre való tekintettel a nagy filantróp határozottan cáfolta a nyugdíjba vonulásának álhírét. „Ilyesmi csakis a karácsonyfát megsemmisíteni kívánó brüsszeli okostojás bürokraták fejéből pattanhatott ki, akik a napokban kitalálták a télfát...” – dohogta.
Búcsúzáskor a Mikulás üzlettársa, a Krampusz hiányát így magyarázta: „Azért nem tudott eljönni, mert még mindig a kampányoló politikusokat látogatja, ameddig ki nem fogy az idei virgácskészletünk!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok