Balogh Levente

Balogh Levente

Európa, a peremvidék

2021. szeptember 24., 08:212021. szeptember 24., 08:21

Bár az ausztrálok közvetlenül Franciaország orrára csapták rá az ajtót a tekintélyes összegű tengeralattjáró-ügylet lemondásával, egész Európa felszisszent. Hiszen az ezzel párhuzamosan a három angolszász ország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália között megkötött védelmi és biztonsági együttműködési megállapodás azt jelzi: kontinensünk – pontosabban az annak nyugati és középső részét elfoglaló Európai Unió – egyre jobban sodródik a világpolitika pereme felé.

Illetve nem csupán magától sodródik, mivel Washington – stratégiai prioritásainak újragondolásával – maga is aktívan hozzájárul ahhoz, hogy az oldalvonalra kerüljön.

A három részt vevő ország angol nevének kezdőbetűi nyomán AUKUS-nak nevezett kezdeményezés legelső projektje, hogy Ausztrália felmondta a Franciaországgal megkötött tengeralattjáró-vásárlási szerződés, amely miatt Párizs 56 milliárd dollártól esik el, helyette pedig Nagy-Britanniától vásárol atommeghajtású búvárhajókat. Ausztrál szempontból már csak azért is jobb üzletről van szó, mert a franciák dízel-elektromos tengeralattjárókat szállítottak volna, márpedig ebben a műfajban ha valaki megengedheti magának, hogy atomtengeralattjárókat vásároljon, nemigen érdemes gondolkodni, hogy belemenjen-e az üzletbe.

Azonban az ügy jóval túlmutat a tengeralattjáró-bizniszen. Ezt jelzi, hogy az ügylet kútba esésének, illetve az AUKUS-megállapodás megkötésének hírére az EU vezető politikusai, illetve az Unió legbefolyásosabb tagállama, Németország kormányának illetékesei is úgy ugrottak fel, mintha darázsfészekre ültek volna. Az ugyanis, hogy a háromoldalú megállapodásról csak annak megkötése után értesült a nyilvánosság, azt jelzi: az amerikaiak és az EU-ból immár kilépett britek számára már mások a prioritások, mint az egyébként a NATO-ban is szövetséges EU-tagállamok számára. Ezért aztán nem is nagyon kötötték a szövetségesek orrára, mire készülnek.

Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a megállapodás legfőbb szorgalmazója Washington volt. Miközben ugyanis Donald Trump tavalyi elnökválasztási veresége után demokrata párti utódja, Joe Biden azzal biztatta Európát, hogy országa visszatér a nemzetközi porondra szövetségesei mellett, ez valójában azt jelenti, hogy az általa fontosabbnak tartott térségekben erősíti meg stratégiai jelenlétét az általa ebben hasznosabbnak vélt szövetségesekkel. A washingtoni illetékesek szerint pedig jelenleg – és a jövőben, középtávon is – ez a térség Délkelet-Ázsia, ahol megpróbálja visszaszorítani a világgazdaság és a világpolitika színpadán magának egyre több rivaldafényt követelő Kína előretörését. Mindezt az is igazolja, hogy a megállapodás egyik főszereplője a térség egyik legnagyobb, és a kínai terjeszkedést aggodalommal figyelő országa, Ausztrália. Nagy-Britannia részvétele pedig egyrészt azt jelzi, hogy Washington megpróbálja ezzel az eszközzel is minél jobban leválasztani az EU-ról Londont, másrészt azt is, hogy ez egyáltalán nincs a britek ellenére, sőt az ilyen, stratégiai autonómiát jelző lépések megtételének lehetőségében testesül meg az EU-ból való kilépés előnye.

Persze Washington célja az, hogy az európai országokat megtartsa szövetségeseiként – ugyanakkor az is célja, hogy elejét vegye, hogy az Európai Unió a riválisává váljon. A jelek szerint az amerikai geostratégia egyik legfőbb eleme továbbra is az, hogy egy erős, egységesebb Európa, kiegészülve akár Oroszországgal, fenyegetést jelenthet az amerikai érdekekre. (Nem mintha a mai, putyini Oroszország annyira kívánatos partner lenne, de sohasem lehet tudni, hogyan fordul a történelem kereke). Ezért megpróbálja elejét venni, hogy az öreg kontinens képes legyen megkérdőjelezni a primátusát, többek között azzal, hogy az európai országokkal inkább egyenként tárgyal és köt megállapodásokat. Persze lehet ugyanakkor, hogy éppen ez lesz az az utolsó csepp a pohárban, amely végre rákényszeríti a lényeges dolgokkal való foglalkozástól irtózó európai vezetőket, hogy döntsenek egy ütőképes közös, uniós haderő létrehozásáról.

A mostani fejlemények a térségünk szempontjából sem mellékesek. Úgy tűnik, hogy ha Európa, mint komoly tényező a háttérbe szorulhat is, azért vannak bizonyos országok, amelyek továbbra is kiemelten fontosak maradhatnak Washington számára. Ilyen többek között Románia is, amely fekvése, és a regionális hatalommá válásra vonatkozó ambíciói miatt egyre inkább Washingtonnal is szembe kerülő Törökország bizonytalan ponttá válása miatt lehet továbbra is Amerika európai előretolt bástyája.

Más kérdés, hogyan lavíroz majd a politikáját rendszerint a térségben legbefolyásosabb hatalom kritikátlan kiszolgálására alapozó Bukarest, ha az EU brüsszeli irányítói, valamint a fontosabb európai kancelláriák, illetve Washington között tartósan feszültté válik a viszony.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.