2009. július 13., 12:002009. július 13., 12:00
A helyi polgármester, az RMDSZ, valamint a Hargita megyei tanács elnöke azonban óva int a csíkszentkirályihoz hasonló incidensek „etnicizálásától”, mondván: a bűnelkövetésnek nincs nemzetisége. Megint mások – többek között Eckstein-Kovács Péter jogász, államelnöki tanácsos – az Erdélyben, Hargita megyében „jelen lévő” szélsőjobb eszméket, csoportokat ostorozza amiatt, hogy politikai programot kreálnak „cigányellenességükből”, és az erőszakos fellépést részesítik előnyben az együttműködő és megelőző technikákkal szemben.
Ezek az álláspontok hűen árulkodnak arról, hogy Magyarországhoz hasonlóan immár Erdélyben, Romániában sem a dolgok lényegéről, kiváltó okairól folyik vita, hanem a megbélyegzés iránti perverz hajlandóság érhető tetten a csíkszentkirályihoz hasonló jelenségek magyarázatakor. Miközben az anyaországban kapásból lerasszistázzák és a Jobbik vagy a Magyar Gárda soraiba száműzik, aki hatékony lépéseket sürget a cigányok által elkövetett bűncselekmények megfékezése érdekében, nálunk ugyancsak egész közösségekre rásütik a romaellenesség bélyegét.
Holott abszurdum – és a probléma nem ismeretére vall – az alapállás, miszerint egy polgár vagy a lakosság egy csoportja automatikusan meggyűlöli a bűnöző nemzetiségét is. Bizonyíték erre többek között, hogy a csíkszentkirályiak haragja sem ama roma családok ellen irányul, akik tisztességes munkával építenek házat, keresik a betevőt, hanem a tolvajokból, a garázdákból lett elegük. Senki nem állíthatja, hogy ez bűn.
Jogállamban persze nincs helye az önbíráskodásnak, a jogkövető magatartást és a törvénytiszteletet parancsoló demokratikus rendszerben viszont hasonlóképpen megengedhetetlen, hogy egyének vagy csoportok szociális helyzetüknél fogva kerüljék el a nyomozó hatóság, az igazságszolgáltatás büntetését. Legyenek azok romák, románok vagy magyarok.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.