2013. március 07., 09:212013. március 07., 09:21
Noha a regionalizáció jelentős mértékben befolyásolja a lakosság életét, az illetékesek képtelenek elmagyarázni, megindokolni, miért is van szükség az ország közigazgatási térképének átrajzolására, illetve mitől lesz majd jobb ezáltal mindenkinek. Miközben a legfőbb érvek egyike az, hogy az új struktúrákkal majd hatékonyabban lehet lehívni az uniós forrásokat, senki nem képes megválaszolni: a korrupción, a bürokrácián és a szakértelem hiányán kívül jelenleg mi a konkrét akadálya a brüsszeli pénzek idecsatornázásának.
Számos tévhit él a köztudatban a folyamattal kapcsolatban, amelyekre a jelenlegi kormány is ráerősít. Ezek egyike, hogy Brüsszel szerint közigazgatási hatáskörrel kell felruházni az új régiókat, holott igazság szerint ezt az „elvárást” csak Victor Pontáék tulajdonítják az Uniónak. De összezavarja a dolgokat az RMDSZ érvelése is, miszerint a jelenlegi fejlesztési régiókat rosszul alakították ki, hiszen tudjuk, hogy a nyolcrégiós felosztás annak a kormánynak a műve volt 1998-ban, amelyben a szövetség is részt vett.
A legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy nem szakmai érvek mentén folyik a vita: a romániai társadalom szinte teljesen etnikai síkra terelte a kérdést. Ezt bizonyítja az a felmérés is, miszerint az ország lakosságának csaknem 80 százaléka elutasítja, hogy a magyar többségű megyék önálló régiót alkossanak. Hát mégis milyen alapon akar beleszólni abba egy botoşani-i, tulceai vagy caracali polgár, hogy Kovászna Hargitával, Szilágy pedig Bihar megyével alkosson-e közös régiót, amikor ezt kizárólag az érintett lakosok illetékessége lenne eldönteni?
Miközben egy erdélyinek, egy székelyföldinek meg sem fordul a fejében, hogy megrajzolgassa a moldvai vagy dobrudzsai régiókat, a jelek szerint a többségi társadalomnak egyedül az számít, nehogy a magyarok számára kedvező megoldás szülessen. Elsősorban a román politikusok bűne, hogy nem az foglalkoztatja a Kárpátokon túli lakosságot, milyen hozadéka lehet számára a régiósításnak.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.