2009. szeptember 15., 11:112009. szeptember 15., 11:11
Megtörténhet azonban az is, hogy az oktatásügy reformját célzó törvénycsomag nem lesz az RMDSZ ínyére, és a szövetség támogatja a liberálisok bizalmatlansági indítványát, amelyet aztán a még kormányon lévő szociáldemokraták is megszavaznak. Ebben az esetben – Petre Roman ideiglenes kabinetje után – az Emil Boc vezette lesz Románia legrövidebb életű kormánya, a hazai politikai és közélet tematizálásában élen járó hármas jogszabálycsomag pedig valószínűleg eltűnik a történelem süllyesztőjében.
Persze épeszű ember a fenti forgatókönyvek egyikére sem venne mérget, mint ahogy az országos szakszervezetek által beharangozott tiltakozási akciókat sem szabad túlbecsülni. Hiszen lám, a tanügyi érdekképviseletek fenyegetőzése sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: egy iskola nem akadt az országban, ahol a tanévnyitón „kibojkottálták” volna a pedagógustársadalmat és a diáksereget ifjúkori élményekkel és a „tanulni, tanulni, tanulni” lenini aranyszabállyal traktáló (értsd: kampányoló) politikusokat.
Holott ez lett volna a minimum, amit megérdemelt volna a politikai osztály a tanárok ötvenszázalékos béremeléséről szóló tavalyi ígéretdömping, majd a bérezési törvénytervezetbe foglalt megalázó koefficiensek után. De hát a hazai pedagógustársadalomban mindeddig még nem tudatosult: jogainak csak akkor szerezhet érvényt, ha meghiúsít egy vizsgaidőszakot. Lám, a bírák, az ügyészek számára nem okoz lelkiismereti kérdést, hogy hetek óta megbénítják az igazságszolgáltatás tevékenységét saját és az ágazat alulfinanszírozottsága miatt.
Persze a napról napra növekvő társadalmi feszültséget el lehet intézni azzal az Emil Boctól származó fordulattal is, miszerint a beharangozott reformok attól még lehetnek jók, hogy mindenki elégedetlen velük. No de mi történik, ha mégis a kormányfő szépérzéke bizonyul tévesnek?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok