2012. november 21., 09:202012. november 21., 09:20
A brüsszeli illetékes hivatalok tisztviselői a szépen hangzó nyilatkozatok szintjén általában mindig fontosnak tartották és tartják kihangsúlyozni a kisebbségi közösségek képviselte értékeket, jogaik tiszteletben tartásának imperativusát, az igazán konkrét, konfliktusos helyzetekben azonban már nem mertek markánsan állást foglalni, „igazságot osztani”. Pedig ha csak a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarok elmúlt két évtizedes, jogkövetelő küzdelmeit vesszük számba, máris egyértelmű, hogy nagyon sokszor helye lett volna egy egységes, valamennyi EU-tagállam számára kötelező, „szamárvezetőként” szolgáló kisebbségi kerettörvénynek.
A baj ugyanis általában onnan ered, hogy Brüsszel sok esetben nem érti, emiatt nem is érzi át a nemzeti kisebbségek problémáját, a többségi államhatalommal szemben felmerülő konfliktusok lényegét. Erről árulkodik például Wenceslas de Lobkowicznak, az Európai Bizottság bővítésért felelős főigazgatósága tanácsosának tegnap Bukarestben elhangzott kijelentése is, miszerint a szerbiai románság jogainak kérdését Romániának és Szerbiának kétoldalú egyeztetések keretében kell rendeznie, és nem szabad, hogy ezek a kétoldalú ügyek prioritásként jelenjenek meg, amikor az EU Szerbia integrációjáról dönt.
Magyarul: Bukarest oldja meg a maga baját Belgráddal úgy, ahogy tudja, de ne próbálja Brüsszel elé vinni a határon túl élő kisebbségei ügyét – például azáltal, hogy feltételeket támaszt Szerbia uniós tagsága elé. Lám, ismét bebizonyosodott, mennyire érzéketlen az EU a kisebbségek iránt, amelynek gondjait legszívesebben a szőnyeg alá söpörné. „Magyarországnak és Szlovákiának is voltak vitás kérdései a múltban, de az európai integráció pozitív válaszokat adott ezekre” – állapította meg Lobkowicz. Valaki igazán szólhatna neki, hogy Szlovákiában megfosztják állampolgárságától, sőt pénzbüntetéssel sújtják azt, aki felveszi a magyar állampolgárságot. Reméljük, nem ezt az eljárást tekinti az EU „megoldásnak” kisebbségi tekintetben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok