2010. július 15., 10:152010. július 15., 10:15
Pedig Jóska még be sem mutatta rezidenciáját belülről, igaz, a villanyosokkal szemben sem volt valami vendégszerető, nem értette, miért nem maradhat a villanyóra is a szekrénnyel együtt a pincében. Hiszen leleményességgel megoldotta a problémát: létrát rakott a szakadékhoz, így az immár kétszintes lakrészében külön gardróbot is kialakíthatott magának.
Bár nem volt annyi fantáziája, mint kollégájának, ki lusta volt felvágni a tüzelőt, így a gerendára erősítette a fahasáb egyik végét, másikat a kályhában meggyújtotta, s mikor a vége leégett, bennebb tolta a fát. Jóskának ahhoz azért volt esze, hogy eladja a ház ablaküvegeit, nejlont feszítsen ki helyettük, majd a naivokkal még azt is elhitesse, hogy csak korszerűsítette a házát, mert az új módszerével jobb lett a hang- és hőszigetelés.
Egy átlagos székely faluban szervezett alkotótábor azonban arra is jó lehet, hogy megtudjuk, amit mi nyomorúságnak nevezünk, más értéknek látja (valószínűleg a kormány is hasonlóan szemléli a Kovászna megyei utakat). Miközben mi azt mondjuk, fejletlen technológiával rendelkezik az itthoni gazdaság, a messziről jött azt mondja, nálatok még használatban vannak a régi módszerek. S miközben ló- és tehéntrágyát kerülgetünk mérgelődve az utakon, szégyenkezve visszük kocsinkat az autómosóba, a turista tátott szájjal nézi végig a levonuló csordát, mely minden reggel és este kizárólag a kapu elé pottyant.
Sajnálkozva mondjuk, hogy van angol vécénk, de kevés a kútban a víz, így nem bánnánk, ha a kinti vécét használnák, városi vendégeink pedig igazi hagyományos falusi életmódnak tekintik a kerti budit. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy kizárólag olyan „külföldiekre” értendő a fennebb leírt viselkedésmód, akik elsősorban önként és nem mellesleg az itteni világ megismeréséért utaztak Erdélybe. A kényszerlátogatások ugyanis, melyekből a teljes megvetés sugárzik, felérnek hatvan nemleges népszavazással.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.