2009. augusztus 24., 07:412009. augusztus 24., 07:41
Hanem a két nagygyűlés megrendezésének körülményei miatt mégis azt kell mondanunk: elkeserítő, hogy ismét olyan helyzet alakult ki, amelyben a romániai magyarság politikai érdekképviseleti szervei presztízsokok miatt megint képtelenek félretenni sérelmeiket és közösen fellépni a közös cél érdekében. Alapesetben természetes, hogy két, egymással rivalizáló politikai alakulat más-más rendezvényeken vesz részt, ha a célok elérését eltérő eszközökkel látják megvalósíthatónak. Csak akkor végre abba kéne hagyni a választók etetését az összefogásról és az együttes fellépés szükségességéről szóló mantrákkal, ha amúgy a gyakorlatban mindkét oldal mindent megtesz annak érdekében, hogy az összefogás ne valósulhasson meg. Álságos dolog arra hivatkozni, hogy a másik fél kampánycélra kívánja felhasználni a rendezvényt, hiszen ha egy politikai alakulat nyilvánosan megmutatja magát, az már önmagában minden egyes alkalommal kampánymegnyilvánulás is. Ugyanúgy visszás azonban az összefogás jelszavával meghirdetett rendezvényt csupán az egyik oldal számára kisajátítani, még akkor is, ha a nagygyűlés ötlete ezen az oldalon pattant ki. Az RMDSZ–EMNT-és az SZNT–MPP-tandemek figyelmébe székelyföldi összefogás témájában ezúton ajánlanánk a románokat: a bukaresti politikum képviselői a baloldaltól a szélsőjobbig, kormánytól ellenzékig minden nézeteltérést félretéve, egy emberként vettek részt tegnap Csíkszeredában az ortodox püspökség alapításának évfordulós ünnepségén. A rendezvény azon megmozdulások sorába illeszkedik, amelyek révén a román hatalom a hagymakupolás honfoglalás erőltetésével, a Székelyföld militarizálásával próbálja a vidék egységes magyar jellegét megtörni. Ők tudják, hogy a közös érdekért együttes kiállással kell erődemonstrációt tartani. A magyar szervezeteknek ezt még mindig nem sikerült felfogni. Mi még most is csupán az erőtlenségünket, a tehetetlenségünket tudjuk demonstrálni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok