2011. szeptember 26., 09:402011. szeptember 26., 09:40
Körülbelül olyannyira volt merész, mint a dacos kiskölyök, aki tudja ugyan, hogy a felnőtt alig fogja megérezni öklöcskéjének ütését, mégis belebokszol az előtte magasodó nagy ember véknyába.
Kiállt ő is, és emelt fővel hírelte világgá, hogy vizsgálatot fog elrendelni abban a megyében, ahol az országos tizenvalahány százalékhoz képest tíz-tizenöt percenttel többen mentek át a pótérettségin. Na bumm, micsoda nagy eredmények, és micsoda gyanúk! Júniusban eszébe nem jutott, hogy a „véletlenül” be nem kamerázott északi megyékben netán nem mindenki született géniusznak. Sebaj, majd most megmutatja, ki az úr a házban!
Kíváncsi vagyok erre a nagy mutogatásra. Nem mintha a puskázó, másoló, a legújabb e-technológia segítségével fülbesúgásos módszerrel „tudáspótló” diákot védeni akarnám, de az ilyen éretlen miniszteri értetlenkedésekkel sem értek egyet. Szójátékokkal meg egyáltalán nem akarom eltréfálni a helyzetet, mert sok minden mondható a hazai tanügyre, de hogy tréfadolog volna, az egyáltalán nem. (Esetleg az, hogy kész röhej!) Vagyis a bátor kis miniszter kutakodni fog az egyik megyében.
Nem tudom, nem volna-e könnyebb saját háza táján szétnézni – a „háztáji” alatt egyrészt saját pártkádereit, másrészt szűkebb szülőmegyéjének eme kádereket bővizűen felbugyogtató forrásait értem. Elég csak megnézni, hogy őkegyelmével egyetemben milyen zseniális más miniszter, fő-fő vám-és pénzügyőr és még ki tudja hány és hány másod- vagy harmadvonalas szürke eminenciás került a központi húsos kondér mellé, akkor az bizony többet is megérne, mint egy egyszerű vizsgálódást.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.