2009. június 08., 10:332009. június 08., 10:33
Persze két éve is aktívabbak voltak valamivel a magyar szavazók, ám most a közös lista a biztos bejutás tudata mellett bizonyára a választói lelkesedést is fokozta. Az alacsony részvételi arány egyébként azt jelzi: a romániai polgárok nemzetiségtől függetlenül nem igazán érzik úgy, hogy az európai parlament értük lenne, nem tekintik olyan intézménynek, amely jelentősen befolyásolni képes mindennapjaikat.
Hogy ez nem csupán romániai specialitás, az is jelzi, hogy a többi uniós tagállamban sem kígyóztak végeláthatatlan sorok a szavazóhelyiségek előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy az EU polgárainak zöme úgy gondolja: az EP túl messze van, és semmi olyasmit nem tesz, ami miatt érdemes lenne akár egy voks erejéig is foglalkozni vele. Az európai eredmények szerint a tagállamok többségében jórészt az elkötelezett választók mentek el voksolni, akik elsősorban a hazai belpolitikai viszonyokat kívánták értékelni voksaikkal.
A Romániában mért alacsony részvételi arány amúgy különösen nem meglepő, hiszen már a tavalyi parlamenti választások részvételi aránya sem érte el a 40 százalékot. Viszont az inaktivitásért nem csupán a választópolgárok nemtörődömsége okolható – abba bizony komolyan belejátszik az is, hogy a politikai osztály egyre kevésbé képes hiteles üzenettel megszólítani őket. A tegnapi történések ráadásul a továbbiakra nézve sem kecsegtetnek sok jóval.
Az ugyanis, hogy a két koalíciós párt épp az EP-választások hétvégéjét választotta arra, hogy államfőjelöltjeinek kampányoljon – Mircea Geoană Băsescu államfőt bírálva bejelentette, kilép a nemzetbiztonsági tanácsból, Băsescu pedig a külföldön állomásozó román katonák között „villogott” – azt jelzi: a politikusok számára továbbra sem jelent prioritást, hogy a polgárok úgy érezzék, az ő érdekükben tevékenykednek, ezért érdemes voksaikkal támogatniuk őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok