2009. június 02., 10:452009. június 02., 10:45
Lényeges ugyanis, hogy az uniós parlamentbe delegált romániai küldöttség ne egyszínű legyen, hanem minél jobban leképezze az ország társadalmát, azaz legalább számarányának megfelelően a magyarság képviselői is ott üljenek a brüsszeli és strasbourgi padsorokban.
A legkedvezőbb esetben – ha sikerül a mozgósítás, és a románok, mondjuk az ortodox pünkösd miatt, kisebb számban élnek szavazati jogukkal – a jelenlegi létszámot nem csupán megőrizni tudjuk, de még bővíthetjük is, ami tényleges számarányunknál jelentősebb képviseletet eredményezhet.
Erre már csak azért is adott az esély, mert hosszú évek után a politikailag megoszlott közösség két jelentős szervezete kiegyezett a közös listaállításban. Az RMDSZ és az EMNT kiegyezése, az a tény, hogy Tőkés László és Markó Béla is félretette az ellentéteket a közös siker érdekében, elvileg azt jelenti, hogy a két évvel ezelőtt még kétfelé szavazó magyar közösség voksai egy irányba csatornázódnak be, így összadódva pedig egy alacsonyabb román részvételi arány mellett akár a lista negyedik helyezettje is befutó lehet.
Persze tény, hogy az összefogás nem teljes, hiszen a Magyar Polgári Párt kimaradt. Ám ez az alakulat az utóbbi fél évben kifejtett tevékenysége nyomán gyakorlatilag lenullázta magát. Azzal, hogy a tavalyi romániai után a mostani európai parlamenti választáson sem állt rajthoz, olyan párt benyomását kelti, amelynek létrejötte öncél volt – vezetője megelégszik azzal, hogy pártelnöknek tituláltathatja magát, azonban a politikai „piacon”, a választásokon már nem mer megméretkezni.
Hangzatos jelszavainak megvalósítása meghaladja erejét, abból csak arra futja, hogy ha már kívül rekesztette magát a körön, durcásan, a pálya széléről bekiabálva kampányoljon az összefogás ellen. Ami persze nyilvánvalóan kényszer szülte, és korántsem tökéletes megoldás, hiszen az RMDSZ nem adja fel az erdélyi magyarság egészének képviseletére vonatkozó igényeit, míg ellenfelei a pluralizmust hirdetik.
Jelen pillanatban azonban ez az egyetlen hatékony módja annak, hogy romániai magyarként – az anyaországi és a felvidéki magyar képviselőkkel együtt – hallassuk a hangunkat Európában, és részt vegyünk az uniós politika alakításában. Hogy ne csak jajgatni járjunk Brüsszelbe, hanem tehessünk annak érdekében is, hogy idejekorán ki tudjuk védeni a bokán rúgást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok