2009. szeptember 11., 12:142009. szeptember 11., 12:14
Azóta hat Európa-bajnoki és öt világbajnoki selejtezősorozatot zárt sikertelenül a magyar nemzeti tizenegy – úgy is mondhatjuk, hat plusz öt, azaz kihagytunk egy tizenegyest. És ez a futball, úgy látszik, olyan, hogy a büntetősorozatnak egyhamar nem lesz vége. Hogy ki büntet kit, az a pályán dől el, és 23 éve tudjuk, mindig van egy csapatra való jó magyar, egy jóravaló magyar csapat, amely akkor sem tud kilépni a szenvedő fél szerepéből, ha egy mélyponton lévő svéd vagy egy hamuszürke portugál válogatott ellen kell sorsdöntő mérkőzéseket vívni Budapesten.
Erwin Koeman holland válogatottként sokat tudott a fociról már 1986-ban is. Magyarországra jövetelekor talán megpróbálták elmagyarázni neki, hogy is van azzal a balsorssal. Nem tudom, hogy a svéd meccs utolsó pillanatában elszenvedett trauma, illetve a portugálok elleni töketlenkedés után megértette-e, mindenesetre nyilatkozat szintjén még mindig azt fújja, matematikailag még van esély. Azt viszont kijelentem, hogy a klubszinten egyre kimagaslóbb teljesítményt nyújtó magyar játékosok a válogatottban azért nem tudnak csillogni, mert a címeres mez át van itatva valamiféle irritáló, több mint két évtizede eltávolíthatatlan eleggyel, amely ellen, úgy látszik, a holland mosószer sem jó.
Tisztában volt ezzel Bajnai Gordon miniszterelnök is, aki, meggyőződésem, azért kötötte az új nemzeti stadion felépítését a magyar válogatott jó szerepléséhez, mert nem akar stadiont építeni, azaz bízott a balsorsban. Bajnai okosabb volt, mint a kudarchegyeken felnőtt nemzedék, amely már-már elhitte, egyszer ennek is vége lesz. Eme nemzedék tagjaként elismerem, hogy tévedtem, és már csak az boszszant, hogy nincs vége: matematikailag még van esély a továbbjutásra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok