2009. február 05., 10:192009. február 05., 10:19
Jó munkához idő és kínálgatnivaló kell, másképp nem halad a szekér sem. A minőség nem mérvadó, ám annál fontosabb a mennyiség. Sokan meg sem tudják nevezni, mi hiányzik a szervezetükből, csak érzik: inni kéne valamit. A valami, évszaktól függően érdekes egyvelegeket takar, és félő, hogy az emelkedő jövedéki adó miatt egyre viccesebb, de annál veszélyesebb keverékek születnek majd. A faluvégi kurta kocsmák ötvenbanis, egy a hathoz, flakonos vodkavize a legártatlanabb koktél ezek közül, sőt az még egészséges is, hiszen a kívánt hatáshoz sokat kell inni belőle. Az otthon főzött párlatokat nem sokan engedhetik meg maguknak, mert ahhoz egész évi rendszeres munka kell: összegyűjt, válogat, megérlel, kivár, lepárol, és csak azután tankolhat. Néhányan kihagynak pár lépést, és érlelés után már görgetik is lefelé. A várt hatás nem marad el. Hatalmas, mámoros hasmenést idéz elő a forrásban lévő gyümölcserjedés. Ám ez a legszelídebb és legvitaminosabb alkoholforrás, biopia. Az elvetemültebbek a fehérítőt, a bútorszeszt és a kenyéren átszűrt egészségügyi fertőtlenítőt sem vetik meg. Állítólag fogkrémből is ütős italt lehet keverni, csupán meleg vízben kell áztatni pár órát. Minden attól függ, ki hol dolgozik, és onnan mit tud beszerezni, esetleg mit tanult tavaly a komájától. Bajusz- és kontyalávalót egyaránt gyártanak a leleményes anonim alkoholisták. Elsődleges szempont az olcsóság. Ehhez jutányos áron vagy ingyen beszerezhető alapanyagokra van szükség, így a legtöbben a szomszédokhoz folyamodnak vissza nem térítendő kölcsönért. A szociális juttatások is jó alapot teremtenek ehhez a befektetéshez, ám azok összege hamar elpárolog. Legrosszabb esetben az ingó- és ingatlanárak is lemennek a polgárok torkán. Már falun is hallani hajléktalanokról, ami jó példa a vidéki urbanizálódásra. Ennek visszaszorításáért, terv szerint, felemelik a szenvedélyadót, és a befolyt összegből kezelik az alkoholpótlók okozta betegségeket. Ezzel az intézkedéssel aztán vízszintbe is állhat majd a mérleg nyelve.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.