Emelkedő üzemanyagárak

Jó munkához idő és kínálgatnivaló kell, másképp nem halad a szekér sem. A minőség nem mérvadó, ám annál fontosabb a mennyiség. Sokan meg sem tudják nevezni, mi hiányzik a szervezetükből, csak érzik: inni kéne valamit. A valami, évszaktól függően érdekes egyvelegeket takar, és félő, hogy az emelkedő jövedéki adó miatt egyre viccesebb, de annál veszélyesebb keverékek születnek majd. A faluvégi kurta kocsmák ötvenbanis, egy a hathoz, flakonos vodkavize a legártatlanabb koktél ezek közül, sőt az még egészséges is, hiszen a kívánt hatáshoz sokat kell inni belőle. Az otthon főzött párlatokat nem sokan engedhetik meg maguknak, mert ahhoz egész évi rendszeres munka kell: összegyűjt, válogat, megérlel, kivár, lepárol, és csak azután tankolhat. Néhányan kihagynak pár lépést, és érlelés után már görgetik is lefelé. A várt hatás nem marad el. Hatalmas, mámoros hasmenést idéz elő a forrásban lévő gyümölcserjedés. Ám ez a legszelídebb és legvitaminosabb alkoholforrás, biopia. Az elvetemültebbek a fehérítőt, a bútorszeszt és a kenyéren átszűrt egészségügyi fertőtlenítőt sem vetik meg. Állítólag fogkrémből is ütős italt lehet keverni, csupán meleg vízben kell áztatni pár órát. Minden attól függ, ki hol dolgozik, és onnan mit tud beszerezni, esetleg mit tanult tavaly a komájától. Bajusz- és kontyalávalót egyaránt gyártanak a leleményes anonim alkoholisták. Elsődleges szempont az olcsóság. Ehhez jutányos áron vagy ingyen beszerezhető alapanyagokra van szükség, így a legtöbben a szomszédokhoz folyamodnak vissza nem térítendő kölcsönért. A szociális juttatások is jó alapot teremtenek ehhez a befektetéshez, ám azok összege hamar elpárolog. Legrosszabb esetben az ingó- és ingatlanárak is lemennek a polgárok torkán. Már falun is hallani hajléktalanokról, ami jó példa a vidéki urbanizálódásra. Ennek visszaszorításáért, terv szerint, felemelik a szenvedélyadót, és a befolyt összegből kezelik az alkoholpótlók okozta betegségeket. Ezzel az intézkedéssel aztán vízszintbe is állhat majd a mérleg nyelve.