Immár egy hete óriási küzdelem folyik Magyarországon a Dunán levonuló árhullám ellen, amely minden eddigi rekordot megdöntött.
2013. június 10., 10:412013. június 10., 10:41
A történelminek nevezett árvíz fenyegetettsége közepette több mint tízezer hivatásos és önkéntes segédkezik az árvízvédelmi munkálatokban: töltik a homokzsákokat, erősítik a gátakat, felügyelik a védvonalakat, közreműködnek a lakosság mentésében.
Sokan azt mondhatnák: ez így természetes, normális országban épkézláb ember ott segít, ahol baj van, ahol tud. Az elmúlt napok anyaországi történései azonban sokkal jelentősebb üzenettel szolgálnak: bebizonyították, hogy az Orbán-kormány által a köztudatba bevitt nemzeti összefogás fogalma nem üres szólam csupán. A magyar politika megosztottságának, a pártok, különböző ideológiai csoportosulások közötti ellentétek ismeretében nem mindennapi dolog látni, amint fideszes, szocialista, jobbikos és liberális politikusok félreteszik mindennapos vitáikat, és kezükben homokzsákkal, lapáttal segítenek a védekezésben. Sőt kiderült, ugyanazon a gáton jól elfér egymás mellett a gárdamellényes, illetve a cigány önkéntes is.
Hiszen ez így természetes. Ezekben az emberpróbáló időkben hatványozottan azt érezhettük, hogy magyarnak lenni jó. Dicséretes, hogy az EMNP és az EMNT hívására számos erdélyi magyar is részt vett a magyarországi árvízvédelmi munkálatokban, bebizonyítva, hogy a külhoni magyarok nemcsak támogatást várnak az anyaországtól, hanem készek segíteni is. Ezekben a napokban ismét érdemes felidézni Traian Băsescu 2005-ben, az árvíz sújtotta Székelyföldön tett látogatása során elhangzott szavait. Az államfő Udvarhelyszéken elképedve hangoztatta, hogy senki nem akar szóba állni vele, mert mindenki dolgozik, Romániában sehol nem tapasztalt az ottanihoz hasonló összefogást. (Mondott persze olyat is, hogy eközben a Kárpátokon túli vidékeken a lakosság karba tett kézzel, kocsmázva figyelte, miként takarítják ki a katonák a házak udvarát az iszaptól, amin sokak felhördültek). Reménykedjünk benne, hogy ez a szolidaritás máskor is jellemző lesz a magyar nemzet tagjaira. És abban is, hogy ez az összefogás nemcsak ilyenkor, hanem békeidőkben is megnyilvánul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!