VEZÉRCIKK – Amint az várható volt, a büntető törvénykönyvet módosító – vagy a könnyebb érthetőség kedvéért: a „korrupció legalizálását”, a „törvényes lopást” célzó – sürgősségi kormányrendelet visszavonása után országszerte lankad a több mint egy hete tartó tüntetéssorozat.
2017. február 08., 22:242017. február 08., 22:24
Ami érthető, hiszen az 1989 óta páratlan utcai megmozdulás elérte a kívánt hatást, pillanatnyilag elmúlt a korrupcióellenes küzdelem megakasztásának a veszélye, annak a kockázata, hogy egy bizonyos társadalmi csoport (naná, hogy a politikusoké!) a törvény fölé helyezze magát.
Kár, hogy a 27 évvel ezelőtti népfelkeléstől eltérően – ha már az előbb a rendszerváltó megmozdulásokkal mértük össze a mostani demonstrációt – a mostani társadalmi folyamatokból nemigen veszik ki a részüket az erdélyi magyarok. Igaz, hogy például Kolozsváron magyarok is csatlakoztak a kormányellenes tüntetőkhöz, a közösségnek az általános közhangulathoz való viszonyulása leginkább a többségében magyarok lakta városok lakosságának reakciójában mérhető le.
Márpedig ez alapján rögtön nevetségessé válnak azok a PSD-s konteók, miszerint a tiltakozások mögött – az oroszokon, Soros Györgyön és a multinacionális cégeken kívül – részben a magyarok lapulnak. A székelyföldi városokban például igen gyér volt a részvétel a kormányellenes tüntetéseken, ezzel szemben sokkal többen vonultak utcára, amikor az Igazi Csíki Sör gyártásának betiltása vagy a csíkszeredai jégkorongcsapat irányítása kapcsán akartak hangot adni elégedetlenségüknek.
Holott itt lett volna az alkalom, hogy az erdélyi magyar közösség megmutassa: nemcsak a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáért, a jelkép- és zászlóhasználatért képes kiállni, tüntetni, menetelni, hanem a hazai társadalom általános problémái is foglalkoztatják. Pedig bizonyára rokonszenvet váltana ki a többségi táradalom részéről a határozott üzenet, hogy a magyarok sem tűrik a politikai elit túlkapásait; egy ilyen gesztussal akár a kifejezetten kisebbségi ügyek iránt is nyitottabbá tehető a románság.
Ugyanis nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a kisebbségi kérdés rendezéséhez nem elegendő lepaktálni vagy együttműködési megállapodást kötni az aktuális bukaresti politikai hatalommal, a tényleges előrelépéshez meg kell nyerni a román társadalmat. Azt a generációt, amely most meghátrálásra késztette az egyre inkább a múltat jelképező bukaresti politikai hatalmat. És amely előbb-utóbb el is tünteti a politika süllyesztőjében a Dragnea-féle „elitet”.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
szóljon hozzá!