2009. október 26., 11:232009. október 26., 11:23
Ám a lista ismeretében nehéz elhessegetni az érzést: azt szándékosan oly módon állították össze, hogy az ellenzék számára elfogadhatatlan legyen. A „szakértői” kabinetbe ugyanis olyan feketeöves, Băsescuhoz hű PDL-sek is bekerülnének, mint Adriean Videanu, Vasile Blaga vagy Radu Berceanu, ezzel az erővel pedig magát az államfőt is fölvehették volna a névsorba – a parlamenti többség minden bizonnyal ugyanúgy teketória nélkül leszavazza majd.
A húzás nyomán immár egyértelmű, hogy Băsescunak esze ágában sincs véget vetni a jelenleg ügyvezető kormányként tevékenykedő Boc-kabinet megbuktatása nyomán kialakult interregnumnak (az ugyanis nyilvánvaló, hogy a névsor kialakításában ő is meghatározó szerepet játszott). Az államfő számára az az ideális, ha az elnökválasztás második fordulójáig – még ha megkötött kézzel is – a kizárólag az általa irányított PDL politikusaiból álló kisebbségi kormány marad hatalmon.
Nem feltétlenül azért, mert a tapasztalt belügyér Blaga majd jól gondoskodik a választások elcsalásáról (bár a tét ismeretében ez sem zárható ki), hanem azért, mert a kormány kinevezésének kérdése is részévé vált a kampánynak, és az új kabinet körül dúló presztízsharcban mindaddig ő van előnyben, amíg nem az történik, amit ellenfelei akarnak.
Márpedig azt ő maga jelentette be, hogy ha Croitoru kormányát leszavazza a parlament, akkor már egyenesen PDL-s politikust kér fel miniszterelnök-jelöltnek – ami egyenértékű azzal, hogy az ügyvezető Boc-kormány meghatározatlan ideig hatalmon marad.
Ez pedig komoly hátszelet jelent Băsescu számára, hiszen a demagóg kormánydöntések részeként a Boc-kabinet az egykamarás parlamentről szóló népszavazást is hajlandó megszervezni, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy demokratikus gyakorlat egyik alapvető eleme is az államfő újraválasztását szolgálja. Egyben pedig ahhoz is, hogy a sajátos romániai demokrácia még inkább „elszabottá” váljék.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.