2009. augusztus 19., 11:052009. augusztus 19., 11:05
A politikai paletta ellentétes oldalán álló pártok alkotta nagykoalíciók rendszerint vészterhes időkben alakulnak, illetve akkor, amikor más alternatíva nem mutatkozik, mivel egy ország politikai porondját két, nagyjából azonos támogatottsággal rendelkező párt uralja, amelyeken kívül nem maradt más, koalícióképes erő.
A két, ideológiailag egymással szöges ellentétben álló párt frigyre lépését ráadásul a választók úgy értékelhetik, pártjuk becsapta őket, hisz az általa eddig minden eszközzel legyőzni kívánt ősellenséggel kötött szövetséget. Romániában igazából tavaly ősszel semmilyen külső ok nem indokolta a nagykoalíció megkötését. A gazdasági válság hatásai akkor még nem voltak annyira súlyosak, a választás után pedig a PSD és a PDL mellett ott voltak a liberálisok és az RMDSZ, amelyekkel bármelyik alakulat kiválthatta volna a nagykoalíció kényszerét.
A PDL–PSD-frigyet csupán egyetlen indok motiválta: a hatalom mindenáron való megszerzése. A koalíció ezért éppen azzal a tulajdonsággal nem rendelkezik, amelyet a politikusok-politológusok az ilyen szövetségek erényének tartanak: a stabilitással, ami abból fakad, hogy a stratégiai döntésekben nem áll fenn annak a kényszere, hogy több partnerrel kelljen egyeztetni. Az oktatási törvénycsomag körüli mizéria bebizonyította, hogy a PSD és a PDL továbbra is elsősorban az ellenséget látja egymásban, ezért egy olyan horderejű kérdésből, mint a tanügyi rendszer reformja, presztízskérdést kreálnak, és a tartalmi elemek helyett az vált elsődlegessé, hogy melyikük változatából kerül be több elem a végső verzióba.
Márpedig ezzel csak tovább züllesztik a megreformálni kívánt oktatást, hiszen az annak alapját képező pedagógusok azt látják, hogy a hangzatos ígéretek ellenére sorsuk továbbra sem érdekli egyik felet sem, csupán a választási küzdelem részévé váltak. Ennek nyomán pedig még kedvetlenebbül, még kevesebb meggyőződéssel működtetik a már így is szétesőben lévő rendszert. Azért a kormány egy módon mégiscsak az oktatás hasznára válik. Tevékenységével például szolgál a politológia-tankönyvek „Így ne kormányozzunk!” című fejezete számára.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.