2009. augusztus 19., 11:052009. augusztus 19., 11:05
A politikai paletta ellentétes oldalán álló pártok alkotta nagykoalíciók rendszerint vészterhes időkben alakulnak, illetve akkor, amikor más alternatíva nem mutatkozik, mivel egy ország politikai porondját két, nagyjából azonos támogatottsággal rendelkező párt uralja, amelyeken kívül nem maradt más, koalícióképes erő.
A két, ideológiailag egymással szöges ellentétben álló párt frigyre lépését ráadásul a választók úgy értékelhetik, pártjuk becsapta őket, hisz az általa eddig minden eszközzel legyőzni kívánt ősellenséggel kötött szövetséget. Romániában igazából tavaly ősszel semmilyen külső ok nem indokolta a nagykoalíció megkötését. A gazdasági válság hatásai akkor még nem voltak annyira súlyosak, a választás után pedig a PSD és a PDL mellett ott voltak a liberálisok és az RMDSZ, amelyekkel bármelyik alakulat kiválthatta volna a nagykoalíció kényszerét.
A PDL–PSD-frigyet csupán egyetlen indok motiválta: a hatalom mindenáron való megszerzése. A koalíció ezért éppen azzal a tulajdonsággal nem rendelkezik, amelyet a politikusok-politológusok az ilyen szövetségek erényének tartanak: a stabilitással, ami abból fakad, hogy a stratégiai döntésekben nem áll fenn annak a kényszere, hogy több partnerrel kelljen egyeztetni. Az oktatási törvénycsomag körüli mizéria bebizonyította, hogy a PSD és a PDL továbbra is elsősorban az ellenséget látja egymásban, ezért egy olyan horderejű kérdésből, mint a tanügyi rendszer reformja, presztízskérdést kreálnak, és a tartalmi elemek helyett az vált elsődlegessé, hogy melyikük változatából kerül be több elem a végső verzióba.
Márpedig ezzel csak tovább züllesztik a megreformálni kívánt oktatást, hiszen az annak alapját képező pedagógusok azt látják, hogy a hangzatos ígéretek ellenére sorsuk továbbra sem érdekli egyik felet sem, csupán a választási küzdelem részévé váltak. Ennek nyomán pedig még kedvetlenebbül, még kevesebb meggyőződéssel működtetik a már így is szétesőben lévő rendszert. Azért a kormány egy módon mégiscsak az oktatás hasznára válik. Tevékenységével például szolgál a politológia-tankönyvek „Így ne kormányozzunk!” című fejezete számára.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.