2009. augusztus 04., 10:502009. augusztus 04., 10:50
A budapesti külügyminisztérium – az elmúlt években rá egyáltalán nem jellemző szívóssággal – előbb az EBESZ, most pedig az ENSZ és az Európa Tanács elé viszi a kirekesztő, sovén nyelvhasználati jogszabályt, amelyet júniusban fogadott el a pozsonyi törvényhozás. És amelynek „szellemiségéről” szinte mindent elárul, hogy szeptemberi hatálybalépése után kemény pénzbírsággal sújtaná azt a felvidéki magyar újságíró kollégát, aki a fenti mondatban elsőként nem Bratislavaként emlegetné az egykori magyar koronázó főváros nevét.
Persze túlzott reményeket nem kell fűzni ahhoz, hogy a nyelvtörvényről az ENSZ egyhamar kimondja: kisebbségellenes és diszkriminatív; a számos esetben sóhivatalként működő szervezet nemegyszer történetesen népirtások esetében sem volt képes szankciókat foganatosítani. Azok után azonban, hogy Brüsszel (apropó, vajon miért nem érzi magát kompetensnek a témában Leonard Orban, az EU többnyelvűségért felelős biztosa?) eléggé el nem ítélhető módon a mai napig nem foglalt állást a magyar–szlovák viszonyt történelmi mélypontra juttató nyelvi elnyomás ügyében, Budapestnek ezt a lehetőséget is meg kellett ragadnia.
Ez ugyanis még mindig járhatóbb, mint a Magyar Demokrata Fórum által tegnap bedobott blődség, miszerint a magyar állam vállalja át a nyelvtörvény megszegése miatt a szlovákiai magyarokra esetlegesen kirótt bírságok kifizetését. Az ötlet már csak azért is érthetetlen, mivel egykori igazságügy-miniszterként Dávid Ibolya MDF-elnöknek illene tudnia: ha valaki majd hajlandó lesz bár egy szlovák koronát is fizetni azért, mert Rimaszombatnak ejtette a Rimavská Sobotát, akkor ezáltal elismeri, úgymond törvényesíti a Fico–Slota-tandem rettenetes agyszüleményét.
Még szerencse, hogy a budapesti kormány és az országgyűlési pártok nem ebbe az irányba mozdultak el, hanem – ritkán tapasztalható összezárást tanúsítva – a legmagasabb nemzetközi fórumoknál védik a szlovákiai magyarság nyelvhasználati jogait. Elrettentő példát statuálva más, hasonló nyelvi elnyomást fontolgató utódállamok számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok