2009. január 07., 11:022009. január 07., 11:02
Aztán sörrel nem koccintunk éjfélkor – mert a pezsgőt mindketten utáljuk, és sörrel magyar ember 150 év után sem koccint – majd lefekszünk, és húzzuk a csendest reggelig. Mindezt azért, hogy újév napján reggel frissen és üdén hívogathassuk telefonon az éjszakát átbulizó ismerőseinket, és akkor kívánjunk nekik boldog újesztendőt, amikor ők pihennének. Na, de mindebből nem lett semmi, ugyanis éjfélkor akkora petárdázás, durrogtatás kerekedett, hogy felváltva kellett nyugtatgatnunk a barátnőm lányát, illetve családom legújabb tagját, „szőrös unokámat”, a féléves kismacskát.
Barátnőm lánya hétéves korát meghazudtoló markáns véleményének adott hangot, kifejtve: „tisztára hülyék, hogy éjnek idején ekkora lármát csapnak”. Meg, hogy minek ez a felhajtás, robbantás és durrogtatás, még valaki meg is sérülhet a veszélyes játéktól. Kismacskám „véleményét” a fürdőszoba ajtajából mindjárt éjfél után össze is takaríthattam, szegény pára ugyanis úgy megijedt, hogy nem érte el a homokostálat, és odaibrikált az ajtóba – ahogy nálunk Gyergyóban mondják. Ezek után nem maradt más hátra, mint az, hogy az éjfél után hirtelen beállt csöndben lefektettük a barátnőm lányát, összetakarítottam a „macskaibrikát”, majd a jól végzett munka örömével leültünk egy-egy sörrel egy kis eszmecserére.
Kezdtük az örökzöld témával, a férfiakkal, aztán kikerekedtünk a politikára, alaposan kielemeztük, ki, milyen hülye. Felelevenítettük az elmúlt szilvesztereket, amikor csupa illendőségből megittuk a pezsgőt, és késő éjszakai órákban is meleg ételt zabáltunk, csak azért, mert ilyenkor így szokás, hogy aztán másnap délfelé úgy ébredjünk, mintha apróra zúzott üveget vacsoráztunk volna. Szóval, mire mindezt szépen elbeszélgettük, megdöbbenve észleltük, hogy már hajnali négy óra, és mindjárt kukorékolnak a kakasok. Azzal ágyba bújtunk, de nem sokáig, mert fél tíz magaslatában már igencsak igényelte a társaságunkat mind a barátnőm kislánya, mind a féléves kismacska. Aztán kezdődött a napi rutin, reggeliztetés, friss tej a macskának stb. És eszünkbe sem jutott felhívni az éjszakát mulatozással töltő ismerősöket. De, senki ne reménykedjen, mert ami késik, az nem múlik. Idén is lesz szilveszter, majd újév napja is…
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.