2009. január 07., 11:022009. január 07., 11:02
Aztán sörrel nem koccintunk éjfélkor – mert a pezsgőt mindketten utáljuk, és sörrel magyar ember 150 év után sem koccint – majd lefekszünk, és húzzuk a csendest reggelig. Mindezt azért, hogy újév napján reggel frissen és üdén hívogathassuk telefonon az éjszakát átbulizó ismerőseinket, és akkor kívánjunk nekik boldog újesztendőt, amikor ők pihennének. Na, de mindebből nem lett semmi, ugyanis éjfélkor akkora petárdázás, durrogtatás kerekedett, hogy felváltva kellett nyugtatgatnunk a barátnőm lányát, illetve családom legújabb tagját, „szőrös unokámat”, a féléves kismacskát.
Barátnőm lánya hétéves korát meghazudtoló markáns véleményének adott hangot, kifejtve: „tisztára hülyék, hogy éjnek idején ekkora lármát csapnak”. Meg, hogy minek ez a felhajtás, robbantás és durrogtatás, még valaki meg is sérülhet a veszélyes játéktól. Kismacskám „véleményét” a fürdőszoba ajtajából mindjárt éjfél után össze is takaríthattam, szegény pára ugyanis úgy megijedt, hogy nem érte el a homokostálat, és odaibrikált az ajtóba – ahogy nálunk Gyergyóban mondják. Ezek után nem maradt más hátra, mint az, hogy az éjfél után hirtelen beállt csöndben lefektettük a barátnőm lányát, összetakarítottam a „macskaibrikát”, majd a jól végzett munka örömével leültünk egy-egy sörrel egy kis eszmecserére.
Kezdtük az örökzöld témával, a férfiakkal, aztán kikerekedtünk a politikára, alaposan kielemeztük, ki, milyen hülye. Felelevenítettük az elmúlt szilvesztereket, amikor csupa illendőségből megittuk a pezsgőt, és késő éjszakai órákban is meleg ételt zabáltunk, csak azért, mert ilyenkor így szokás, hogy aztán másnap délfelé úgy ébredjünk, mintha apróra zúzott üveget vacsoráztunk volna. Szóval, mire mindezt szépen elbeszélgettük, megdöbbenve észleltük, hogy már hajnali négy óra, és mindjárt kukorékolnak a kakasok. Azzal ágyba bújtunk, de nem sokáig, mert fél tíz magaslatában már igencsak igényelte a társaságunkat mind a barátnőm kislánya, mind a féléves kismacska. Aztán kezdődött a napi rutin, reggeliztetés, friss tej a macskának stb. És eszünkbe sem jutott felhívni az éjszakát mulatozással töltő ismerősöket. De, senki ne reménykedjen, mert ami késik, az nem múlik. Idén is lesz szilveszter, majd újév napja is…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok