VEZÉRCIKK – Bár a szerdai bizalmi szavazáson az előre sejthető eredmény született, hiszen a bizalmatlansági indítványt benyújtó ellenzéknek nem sikerült megbuktatnia a kormányt, a szavazás körülményei mégis érdekessé teszik az eseményt, különösen Klaus Johannis államfő egy nappal korábbi parlamenti beszédének fényében.
2017. február 09., 22:472017. február 09., 22:47
A kormányoldal ugyanis mintha nem lett volna annyira magabiztos, amennyire stabil parlamenti többsége feljogosította volna. Erre enged következtetni az a tény, hogy a koalíció két tagja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) vezetői megtiltották a két párt honatyáinak, hogy részt vegyenek a szavazáson.
Előfordulhat, hogy mindezzel csupán időt akartak spórolni, azonban mégiscsak úgy tűnik, mintha nem bíztak volna abban, hogy a képviselők és a szenátorok egy része – lévén a voksolás titkos – nem szavaz át. Vagyis attól tartottak, hogy saját kormányuk megbuktatására voksolnak.
Ez a „kamikazeakció” érthető is lett volna, hiszen a büntető törvénykönyv előzetes bejelentés nélküli, késő esti, gyaníthatóan a korrupt politikusok megmentését szolgáló módosítás nyomán óriási a közfelháborodás bel- és külföldön egyaránt, miközben az utcán százezrek tüntettek és tüntetnek a rendelet visszavonása után most már a kormány lemondását követelve. Az EU és a külföldi partnerek – az Egyesült Államoktól kezdve Nagy-Britannián át Németországig –, illetve a külföldi beruházók képviselői ugyancsak kemény hangon ostorozták a kormányt a lépés miatt, amely szerintük visszavetheti a korrupcióellenes küzdelmet.
Ezt a hangulatot használta ki Klaus Johannis államfő, aki egyszemélyes ellenzékként bátorította a tüntetőket, majd ment el a parlamentbe, ahol ultimátumot adott a PSD-nek, mondván: oldja meg a saját maga által okozott válságot, különben ő hív össze a helyzet megoldását célzó egyeztetést. Közben egy meglehetősen enigmatikus üzenetet is megfogalmazott. Eszerint a sürgősségi rendelet visszavonása és az igazságügy-miniszter menesztése túl kevés, az előre hozott választások kiírása viszont túl sok lenne.
Ez elvileg arra vonatkozhat, hogy a kormány lemondását kérte. Csakhogy az érdemi változáshoz ez is kevés lenne. Mert igaz ugyan, hogy eltűnnének a színről azok, akik közvetlenül politikai felelősséget viselnek a botrányért, azonban a közvetett felelősök, Liviu Dragnea, a PSD és Călin Popescu-Tăriceanu, az ALDE elnöke a helyén marad. Márpedig az ellene választási csalás miatt született jogerős ítélet nyomán a miniszterelnöki tisztségtől eleső Dragnea egyértelműen közölte: a kormányt ő irányítja. Vagyis ha Grindeanu menne, és új kormányfő jönne helyette, akkor is Dragnea húzogatná a szálakat, bár tény, hogy a kormány bukása éppen ezért számára is jelentős presztízsveszteséget jelentene.
Igazi változást Dragnea elmozdítása hozhatna, ami azért jelenleg még kevésbé valószínű, de akár erre is utalhatott Johannis, amikor azt mondta a parlamentben: erős kormány kell, nem olyan, amely félénken teljesíti a pártbeli utasításokat. Dragnea minden esetre inkább nem kockáztatott – hiszen a sürgősségi rendelet, illetve annak elfogadási módja miatt a párt magas rangú tagjai is bírálatokat fogalmaztak meg – ezért vette elejét annak a lehetőségnek, hogy saját honatyái buktassák meg a valójában általa összeállított és kontrollált kormányt, megingatva ezzel az ő hatalmát is.
Egy csapást így is elszenvedett: Florin Iordache igazságügy-miniszter „önkéntes” lemondása kudarc számára, mivel sajtóértesülések szerint az alkotmánybíróság által meghozott, a kormány számára kedvező döntések nyomán ellenezte a menesztését, azonban a tárcavezető felmentését már korábban beígérő Sorin Grindeanu kormányfő csak azért is kikényszerítette a távozását.
Bármi is történt a színfalak mögött, a szavazás bojkottja úgy is értelmezhető, hogy a kormánypártok vezetői úgy érzik, nem bízhatnak alárendeltjeikben, féltik a hatalmukat, de meghátrálni sem akarnak. Ez pedig azt vetíti előre, hogy Johannis mindent megtesz majd, hogy gyengítse a pozícióikat. Vagyis – már csak azért is, mert az alkotmánybíróság nem hajlandó érdemben vizsgálni a vitatott rendeletet, hogy egyértelmű döntést hozzon arról, alkotmányosan járt-e el a kormány vagy sem – nemigen számíthatunk a kormányoldal és az államfő közötti konfliktus csitulására.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!