HIRDETÉS
A kormányoldal ugyanis mintha nem lett volna annyira magabiztos, amennyire stabil parlamenti többsége feljogosította volna. Erre enged következtetni az a tény, hogy a koalíció két tagja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) vezetői megtiltották a két párt honatyáinak, hogy részt vegyenek a szavazáson.
Előfordulhat, hogy mindezzel csupán időt akartak spórolni, azonban mégiscsak úgy tűnik, mintha nem bíztak volna abban, hogy a képviselők és a szenátorok egy része – lévén a voksolás titkos – nem szavaz át. Vagyis attól tartottak, hogy saját kormányuk megbuktatására voksolnak.
Ez a „kamikazeakció” érthető is lett volna, hiszen a büntető törvénykönyv előzetes bejelentés nélküli, késő esti, gyaníthatóan a korrupt politikusok megmentését szolgáló módosítás nyomán óriási a közfelháborodás bel- és külföldön egyaránt, miközben az utcán százezrek tüntettek és tüntetnek a rendelet visszavonása után most már a kormány lemondását követelve. Az EU és a külföldi partnerek – az Egyesült Államoktól kezdve Nagy-Britannián át Németországig –, illetve a külföldi beruházók képviselői ugyancsak kemény hangon ostorozták a kormányt a lépés miatt, amely szerintük visszavetheti a korrupcióellenes küzdelmet.
Ezt a hangulatot használta ki Klaus Johannis államfő, aki egyszemélyes ellenzékként bátorította a tüntetőket, majd ment el a parlamentbe, ahol ultimátumot adott a PSD-nek, mondván: oldja meg a saját maga által okozott válságot, különben ő hív össze a helyzet megoldását célzó egyeztetést. Közben egy meglehetősen enigmatikus üzenetet is megfogalmazott. Eszerint a sürgősségi rendelet visszavonása és az igazságügy-miniszter menesztése túl kevés, az előre hozott választások kiírása viszont túl sok lenne.
Ez elvileg arra vonatkozhat, hogy a kormány lemondását kérte. Csakhogy az érdemi változáshoz ez is kevés lenne. Mert igaz ugyan, hogy eltűnnének a színről azok, akik közvetlenül politikai felelősséget viselnek a botrányért, azonban a közvetett felelősök, Liviu Dragnea, a PSD és Călin Popescu-Tăriceanu, az ALDE elnöke a helyén marad. Márpedig az ellene választási csalás miatt született jogerős ítélet nyomán a miniszterelnöki tisztségtől eleső Dragnea egyértelműen közölte: a kormányt ő irányítja. Vagyis ha Grindeanu menne, és új kormányfő jönne helyette, akkor is Dragnea húzogatná a szálakat, bár tény, hogy a kormány bukása éppen ezért számára is jelentős presztízsveszteséget jelentene.
Igazi változást Dragnea elmozdítása hozhatna, ami azért jelenleg még kevésbé valószínű, de akár erre is utalhatott Johannis, amikor azt mondta a parlamentben: erős kormány kell, nem olyan, amely félénken teljesíti a pártbeli utasításokat. Dragnea minden esetre inkább nem kockáztatott – hiszen a sürgősségi rendelet, illetve annak elfogadási módja miatt a párt magas rangú tagjai is bírálatokat fogalmaztak meg – ezért vette elejét annak a lehetőségnek, hogy saját honatyái buktassák meg a valójában általa összeállított és kontrollált kormányt, megingatva ezzel az ő hatalmát is.
Egy csapást így is elszenvedett: Florin Iordache igazságügy-miniszter „önkéntes” lemondása kudarc számára, mivel sajtóértesülések szerint az alkotmánybíróság által meghozott, a kormány számára kedvező döntések nyomán ellenezte a menesztését, azonban a tárcavezető felmentését már korábban beígérő Sorin Grindeanu kormányfő csak azért is kikényszerítette a távozását.
Bármi is történt a színfalak mögött, a szavazás bojkottja úgy is értelmezhető, hogy a kormánypártok vezetői úgy érzik, nem bízhatnak alárendeltjeikben, féltik a hatalmukat, de meghátrálni sem akarnak. Ez pedig azt vetíti előre, hogy Johannis mindent megtesz majd, hogy gyengítse a pozícióikat. Vagyis – már csak azért is, mert az alkotmánybíróság nem hajlandó érdemben vizsgálni a vitatott rendeletet, hogy egyértelmű döntést hozzon arról, alkotmányosan járt-e el a kormány vagy sem – nemigen számíthatunk a kormányoldal és az államfő közötti konfliktus csitulására.
