Mikor lesz itt futball? – éktelenkedik az inkább felkiáltásnak beillõ kérdés a budapesti sportnapilap címoldalán a magyar válogatott által Hollandiától világbajnoki selejtezõmérkõzésen elszenvedett vereség kapcsán.
2013. október 14., 19:552013. október 14., 19:55
2013. október 14., 19:562013. október 14., 19:56
Amely megszámlálhatatlan jelzõt kapott az amszterdami fiaskó óta, játékosok és edzõk, sportszakemberek és -újságírók, politikusok és szurkolók szájából egyaránt elhangzik a történelmi, vérlázító, szégyenteljes, gyalázatos minõsítés. Úgy tûnik, a magyar társadalom (és ide vegyük bele a külhoniakat is) labdarúgás iránt nem közömbös részénél elszakadt a cérna, benfentesek és kibicek lázasan keresik a felelõsöket, követelnek kiútkeresõ lépéseket a mélypontján leledzõ sportág számára, és sokatmondó a futballszeretetérõl közismert Orbán Viktor kormányfõ vallomása is, miszerint számára agyrázkódással ért fel a 8-1. Eközben sokan a kormányt kárhoztatják amiatt, hogy tetemes összegeket költ stadionépítésre meg futballakadémiára, de ugyanezek a kritikusok vélhetõen szintén az Orbán-kabinetet okolnák a magyar futball állapotáért, ha egy fillérrel sem támogatná a sportágat. Itt tart tehát ma a valaha szebb napokat megélt magyar labdarúgás, amelyet évtizedekkel ezelõtt még rettegett a világ. A sportszeretõk táborának többségét alkotó futballszurkolók szerint a focival együtt vége a világnak is, a történtek egy hosszú ideje tartó nemzeti agónia betetõzését jelentik, és az is bolond, aki még abban reménykedik, hogy a pótselejtezõt érõ második hely elérhetõ, ha kedd este a hollandok a törököket, az észtek pedig a románokat... Miközben érthetõ, hogy a legtöbben képtelenek belenyugodni: a jelenlegi – és visszamenõleg a nyolcvanas évekig – nemzeti csapatnak nincs keresnivalója világ- vagy Európa-bajnokságon, éppen itt az ideje hozzászokni a gondolathoz. Ahhoz, hogy amíg alapjaiból nem reformálják meg a sportágat, az utánpótlás-nevelést, ez az állapot még sokáig eltart. Ugyanakkor a mostani is kiváló alkalom minden sportszeretõ magyart ráébreszteni arra, hogy bizony szép számban léteznek világ-, Európa- és olimpiai bajnok magyar sportolók, akiknek sikerével feleannyit sem foglalkozik a közbeszéd, mint a futballisták kudarcával.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!