2009. május 25., 10:072009. május 25., 10:07
A debreceni esemény jelentősége tagadhatatlan, hiszen nem kell ahhoz reformátusnak, sőt még istenhívőnek sem lenni, hogy az ember felmérje: minden, az összetartozást erősítő, szélsőségektől mentes egységes intézmény a Kárpát-medencében és a világban szétszórtan élő magyarság egységét mozdítja elő, és a megmaradást segíti. A csíkszeredai tüntetés már a nemzeti érdekek más dimenzióját állítja előtérbe. A decemberi kormányváltás nyomán szomorú ténnyé vált, hogy az új kabinet a kizárólagosságra törekvő nemzetállami gondolkodás jegyében az etnikai arányokat semmibe véve nevez ki zömmel románokat azon megyék intézményei élére is, amelyekeben jelentős a magyarok számaránya. A gyakorlat a diktatúra éveit idézi, így elfogadhatatlan. Ma, amikor az országban meghonosodott a demokratikus intézményrendszer, és az EU több tagállamában is különböző önrendelkezési formák működnek, megengedhetetlen, hogy a pártlogikára hivatkozva semmibe vegyék a mintegy másfél milliós magyar közösség igényeit. A kormány lépései ellen tiltakozni kell, a csíkszeredai rendezvény pedig remélhetően csupán a nyitánya volt azon tiltakozássorozatnak, amelynek a gyakorlat tarthatatlanságára kell felhívnia a bukaresti politikusok és a világ figyelmét. Nem elég ugyanis, ha a tüntetéseket kizárólag egy-két megyére korlátozzák, hiszen ezzel azt sugallják, hogy csak a székelyek számára fontos az önrendelkezés. Márpedig ez nem így van: a magyarságnak minden olyan megyében joga van arra, hogy beleszóljon saját élete irányításába, ahol jelentős arányban van jelen. Ezért – ha a magyarellenes leváltások nem állnak le – Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig tízezreket kell egyszerre az utcára vinni, egyúttal az illetékes uniós és washingtoni hivatalokat bombázni a romániai magyarság sérelmeit felsoroló levelekkel. Mint ahogy az is üdvös lenne, ha a tiltakozást övező politikai összefogás és felbuzdulás sem fulladna ki a választási kampány végeztével.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok