Pataky István
2020. november 19., 12:212020. november 19., 12:21
Amikor egy-egy választás nyomán úgynevezett románbarát politikus, párt kerül hatalomra a Moldovai Köztársaságban, bennünk, erdélyi magyarokban rögvest elkezdődnek a filozofálgatások Románia és Moldova egyesüléséről. Romantikus álmodozóink gyorsan levezetik a képletet: ha „azok” egyesülnek, Erdély visszacsatolásának kérdése is aktuálissá válhat. A részletektől függetlenítik magukat, a demográfiai összetétel lényegtelen apróság, ahogyan az akció megvalósítása is.
Optimista jósaink is megjelennek ilyenkor a színen. Szerintük ha megvalósul a nagy román egység, akkor a moldovai gagauz autonómia olyan remek példa és érv lesz Bukarestben, hogy a székelyföldi önrendelkezés elől úgy dőlnek majd ki az akadályok, mint chișinăui tekepályán a Putyin-matrjoskák. Nem beszélve az orosz ajkú tömegekről, amelyekkel kéz a kézben lehet magyar érdeket is képviselni. Tarthatatlan lesz a román központosított állam, végre tényleg Svájccá válik Románia. Gazdasági szempontból nem, de boldog soknemzetiségileg igen.
Pesszimista jövőbe látóink gyorsan árnyalják a képet. Ha Románia és a Moldovai Köztársaság egy országgá válik, a magyarok aránya értelemszerűen tovább csökken, a mágikus parlamenti öt százalék túl magas léccé válik az RMDSZ-nek bármiféle összmagyar együttműködéssel is. Ráadásul a szovjet oroszok által évtizedekig elnyomott moldovai románok nem biztos, hogy magyarbarátsággal fogják jelezni az egyesülés feletti örömüket – szól még az óvatos duhajok érve.
Kis szépséghiba, hogy ezeknek a kocsmai asztalnál oly remekül hangzó találgatásoknak a témáját, Románia és Moldova egyesülését, több súlyos ok is a megfoghatatlan távlatokba tolja. Egyrészt az európai politikát meghatározó hatalmak hallani sem akarnak egy olyan helyzetről, amelyben az orosz katonai erők által ellenőrzött Transznisztria az Európai Unió részévé válna. A szakadár terület helyzetét befagyott konfliktusként tartják számon, s kizárólag Moszkva kénye-kedvén múlik a gyors „kifagyasztás”. A Brüsszelnek sűrűn bólogató román politikai elit – az egy szál Traian Băsescut leszámítva – maximum televíziós vitaműsorokban bátorkodik a román–moldovai egyesülés eshetőségéről beszélni, nemzetközi szinten csak a „kis testvér” mielőbbi uniós integrációját hangoztatja, amelynek esélye úgyszintén a nullához közelít.
Egyáltalán nem mellékes az egyesülés esélyeinek latolgatásakor, hogy mit akarnak maguk a moldovaiak. Egy friss felmérés szerint a volt szovjet tagköztársaságban élők harminc százaléka támogatja az eggyé olvadást Romániával, több mint hatvanszázalékos elutasítottság mellett. A mostani elnökválasztáson a nyíltan unionista jelölt, bizonyos Octavian Țîcu a voksok mindössze két százalékát szerezte meg. A győztes Nyugat- és románbarát Maia Sandu egy szót sem szólt a kampányban az egyesülésről, nehogy emiatt veszítsen potenciális támogatókat.
A nemzeti identitás szempontjából, de világnézetileg is nagyon megosztott Moldovában a maffiaszerű módszerekkel meggazdagodott oligarchák diktálnak. Ezen a helyzeten aligha fog változtatni a csillogó szemű új elnök asszony. Az oroszokhoz és a nyugati üzleti körökhöz egyaránt kapcsolódó potentátoknak egyetlen kis érdekmorzsájuk sem fűződik Moldova függetlenségének elvesztéséhez. A Pruton túl még nagyon hosszú ideig a helyi kiskirályok uralmáról fog szólni a történet, az ő játszmáikhoz pedig elengedhetetlenül fontosak a jelenlegi határok.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!