2009. október 14., 11:242009. október 14., 11:24
Alig száradt fel a tinta a bizalmatlansági indítvány sikerét rögzítő jegyzőkönyvön, nemzetközi hírügynökségek máris olyan politikai válság kialakulásának veszélyére figyelmeztetnek, amely miatt megtörténhet, Románia nem lesz képes teljesíteni a Nemzetközi Valutaalappal kötött hitelmegállapodás feltételeit.
Márpedig a politikai alakulatok nem hosszú távú megoldásokban gondolkodnak, amikor szakértői kormány felállítását szorgalmazzák. Már az is sokatmondó, hogy a román pártok éppen most, a gazdasági és politikai válság kellős közepén dobnak a mélyvízbe egy, a nemzeti kisebbségek soraiból származó politikust, miközben hasonló variáns szóba sem kerülhetett a rendszerváltás óta.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a szebeni bürgermajszter technokrata kabinetének valójában a szociáldemokraták és a liberálisok is átmeneti szerepet szánnak, mivelhogy az államfőválasztások előtt egyikőjük sem meri felvállalni, hogy koalícióra lépjen egymással. E tekintetben kissé érthetetlen, Klaus Johannis miért hajlandó feladni „nyugdíjas” polgármesteri állását a miniszterelnökségért, amikor ő is tisztában van vele: az államfőválasztások után – akár Geoană, akár Băsescu nyerje a megmérettetést – meg fogják köszönni a szolgálatait, mivel a pártok hirtelen belátják, amit titkon most is tudnak: a román belpolitikában hosszú távon csakis politikai színezetű kormány életképes.
Éppen ezzel az átmeneti időszakkal magyarázható, hogy nyilatkozatok szintjén az RMDSZ is hajlik a szakértői kabinet támogatására – amiben persze közrejátszik, hogy a magyar alakulattól igencsak visszás lenne, ha éppen egy erdélyi szász politikus kormányfőjelöltségének tenne keresztbe.
A többi parlamenti párthoz hasonlóan azonban az RMDSZ is arra vár, hogy az államfőválasztás tisztázza a politikai erőviszonyokat, és majd ezek ismeretében kössön koalíciós megállapodást valamelyik román alakulattal. Markóék számítását egyedül a PSD–PDL-nagykoalíció újraalakulása húzná át, amely Băsescu újrázása esetén nem is tűnik lehetetlennek.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.