Molnár Judit

2017. október 04., 09:44

Egy szófordulat mélyrétegei

Furcsa alak vagyok: ilyen sok idő után is még rá tudok csodálkozni az anyanyelvem rejtett kincseire.

Egy életen át használom, a mélyrétegek feltárása nélkül. Mostanában döbbentem rá, egy véletlenül előbukkanó emlék kapcsán. Ha valami nagyon sikerült, szép, ízletes stb. röviden úgy jellemezzük, hogy hét nyelven beszél. Mindnyájan értjük.

Sok évvel ezelőtt egy kolléganőm örömmel mutatta, milyen őszi cipőt sikerült vennie, épp olyat, amilyenre már régen vágyott. Mi, nők kicsit irigykedve vettük közre és csodáltuk a szerzeményt, hangoskodásunkra felfigyelt egy román kolléganő, és odajött ő is megnézni, mi bajunk. A boldog cipőtulajdonos pedig, románra fordítva kérdezte meg: ugye gyönyörű, hét nyelven beszél?!

A kolléganő megdöbbent, és visszakérdezett: mit csinál? Hét nyelven beszél. Nem értem, mondta, hogy beszélne egy cipő hét nyelven?! A cipő az cipő, nem beszélő papagáj. Egymás szavába vágva igyekeztünk megmagyarázni, hogy ez a mi nyelvünkön mit is jelent. Jóindulatúan ránk hagyta, azt mondta, nem számít, de ott hagyott minket, mint olyanokat, akiknek mondjuk a legjobb csokoládé a ropogósra sült libacomb.

Talán soha nem jut eszembe ez a régi emlék, ha mostanában nem erősödik fel annyira – mindenfelől – a sápítozó honfibú és a folytonos kirekesztős játék. A vérre menő viták, hogy például a katalánoknak nincs is joguk a külön nyelvhez. Érdekes, amikor hajdanában kialakult, még senki nem vétózta meg a megszólalásuk jogát. Beszéltek, ahogy akartak és tudtak. Ha nem is hét nyelven, de egyen, az ő sajátjukon.

Ezt úgy látszik, nehéz megérteni. Azoknak, akik például rajtunk kérik számon az anyanyelvünkhöz képest az ország nyelvének hátrább sorolását. Mintha legalább szülőanyja is lehetne akár hét is valakinek. Van nekünk egy másik mondásunk, az „ahány nyelv, annyi ember”. Ezt már rég nem hallottam használni, pedig nagyon sok igazság van benne. Jacques Chirac, régebbi francia elnök például állítólag azt mondta, hogy a jó francia két dolgot nem tesz: nem fütyüli a himnuszt, és nem beszél angolul.

Szíve joga volt ilyet mondani, igaz, a francia nyelvben sincs meg az értékelést kifejező hét nyelven beszél, nekünk sem véletlenül van meg, nem hiszem. A lassan ránk rakodó történelem ajándéka talán. A nyelvészek dolga volna tisztázni, jogos-e a hét nyelven beszélő örömünk, vagy magunk alatt vágjuk a fát, ha igyekszünk szót érteni másokkal is? Mea culpa, ez most épp nem megfelelő pillanat erre a töprengésre, de bocsánat, ha én mégis büszke vagyok a szófordulatunkra.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Pataky István 2019. július 02., kedd

Új bábmozgatók Dăncilă felett

 A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.

Vélemény
Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...

Makkay József: Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...