2012. november 27., 09:072012. november 27., 09:07
Nem vagyok emiatt jobb vagy több senkinél – a magam részéről a neten lógok naphosszat, az is elég butító és káros. Ha viszont néha, például reggeli kávé mellett még nem szeretném bekapcsolni a számítógépet, viszont egy félórácskát eltöltenék tévébámulással, egyetlen biztos pontom van: a Discovery csatornái. Nos, úgy tűnik, ettől is hamarosan elbúcsúzhatok, és tévézésemet végérvényesen a szombat reggeli Hupikék törpikékre szűkíthetem, a szolgáltatóm ugyanis bejelentette: olyan kevesen nézik ezeket a csatornákat, hogy ki is iktatja őket a kínálatból.
Az indoklás szerint elfogadhatatlannak tartják, hogy olyan adókat sugározzanak, amelyekért az előfizetők mindegyike fizet, ám csak egyetlen százalékuk nézi. Hát ez volnék én, kérem, az az egy százalék. Az olyanok miatt, mint én, üzletvezetők fizetnek áfát hiába, miközben az egész klientúrájukban csak én eszem barna kenyeret. Emberek játszanak furcsa, hangos zenét, csinálnak unalmas, érthetetlen filmeket, amiket csak én hallgatok és nézek. Persze, akinek nem tetszik, nem is fizet belépőt az ilyen koncertekre vagy vetítésekre, párhuzamom tehát nem teljesen áll meg a lábán.
Én viszont nagyon is fizetek százhúsz olyan csatornáért, amit tudatosan kerülök, nemhogy önszántamból odakapcsoljak, csak azért, mert mások azt bámulják, ha nincs jobb dolguk. Mind a tíz sportcsatorna, mind a tíz manelecsatorna, végeérhetetlen „politikai” vitaműsorokból összeálló programú, teljesen független és objektív „hírcsatornák”, életmódcsatornák („csak egy leheletnyi Cayenne-bors és szerecsendió, bármelyik bioboltban kapható!”) – igazán van választékom.
Egyelőre nem rokkantam bele anyagilag (nem ebbe), mert nekem megéri, hogy a három-négy, általam szeretett adóra bármikor odakattinthatok, és eltölthetek egy kis üres időt az univerzum titkaival vagy megtörtént bűnesetek hallgatásával. Sajnos azonban térségemben ez a szolgáltató egyeduralkodó, így a váltásra esélyem sincs. Valószínűleg ezután csak csendben fizetek a többi csatorna híveinek, miközben nálam csak a multicég internetszolgáltatása és mobilhálózata kap gyakorlati szerepet.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.