Balogh Levente

Balogh Levente

Egy lemondás anatómiája

2024. február 11., 11:312024. február 11., 11:31

2024. február 11., 13:042024. február 11., 13:04

Több mint bűn: hiba – hangzik az Antoine de Boulay grófnak, Meurthe megye küldöttének tulajdonított, a napóleoni idők egyik vitatott döntését jellemző bonmot, és a jelek szerint most Novák Katalin jelentős felzúdulást kiváltó, pedofilügyben hozott kegyelmi döntése is ebbe a kategóriába soroltatott.

A köztársasági elnök nem követett el semmilyen bűncselekményt, nem keveredett korrupciós ügybe, nem sértett alkotmányt, nem viselkedett nyilvánosan a magas tisztséghez méltatlan módon – a saját és az őt tisztségbe juttató politikai oldal hitelessége érdekében mégis a legdrasztikusabb döntés meghozatalára, lemondásra kényszerült a kegyelmi kérvény aláírása miatt.

Amit ráadásul nem is egy pedofília, hanem kényszerítés – egy, a bicskei gyermekotthon igazgatójának bűneit cáfoló nyilatkozat kicsikarása, amit amúgy az érintett, egyébként erdélyi származású volt igazgatóhelyettes azóta is a leghatározottabban cáfol – miatt elítélt egykori pedagógus ügyében tett meg.

Az ügy kirobbantása természetesen már része a negyedik ciklusában is kétharmados felhatalmazással kormányzó jobboldal elleni támadássorozatnak az európai uniós és önkormányzati választásokat is hozó évben, és nyugodtan tekinthető az ellenzéki „kampány” részének.

Mivel a kormánypártok konzervatív mivoltukat azzal is igyekeznek bizonyítani, hogy a gyermekeket érintő szexuális zaklatások ügyében nulla toleranciát tanúsítanak, kézenfekvő volt, hogy az ellenzék és a vele karöltve dolgozó, magukat független oknyomozó újságírónak nevező, de valójában politikailag velejükig elkötelezett aktivisták ebben a témában próbálnak valami lejáratónak szánt témát előásni.

És ez nagyjából sikerült is – annál kevés dolog lehet pusztítóbb, mint ha egy politikai oldal hitelességét az általa vallott egyik legfőbb érték megsértése miatt lehet kikezdeni. Főleg a pedofília témájában.

Ennek tudható be a gyors és kemény döntés is, amely nyomán Novák Katalinnak távoznia kell a Sándor-palotából.

A jobboldal vezetője, Orbán Viktor miniszterelnök minden bizonnyal döntő szóval bírt a kérdésben, hiszen egy ilyen ügy – amely amúgy nem kampányévben talán nem is vetett volna ekkora hullámokat – „ráégése” a kormányoldalra súlyos veszteségekkel járhat.

Ugyanakkor Novák Katalin személyi integritását is dicséri, hogy nem hímezett-hámozott hosszasan, nem keresett hetekig ürügyeket és kifogásokat – emlékezetes, hogy a végül szintén az akkori köztársasági elnök, Schmitt Pál lemondásához vezető plágiumügy méltatlanul hosszan elhúzódott az egyedüli értelmes döntés meghozataláig –, hanem belátta, hogy minden jó szándéka ellenére olyan hibát követett el, amelynek következményei nem csupán rá nézve károsak, hanem a kormányoldal hitelességét is súlyosan megtépázhatták volna. Így az egyetlen lehetősége a lemondás volt.

Ez a gesztus egyértelműen azt az üzenetet hordozza, hogy Magyarország nem következmények nélküli ország, a kormányoldal illetékesei vállalják a személyi felelősséget a hibákért.

Ez a jelek szerint zavarba is hozta az ellenzéket, amelynek régi-új prominens alakja, Donáth Anna Momentum-vezér meglehetősen ihlettelenül próbálta a gyorsan rövidre zárt ügyet tovább habosítani azzal, hogy a miniszterelnök közelebbről nem részletezett felelősségét pedzegetve az eredetileg Novák Katalin lemondását és a kegyelmi rendeletet ellenjegyző Varga Judit akkori igazságügyi miniszter közéletből való távozását követelő, immár teljesén okafogyottá vált tüntetések folytatását kérte.

Persze kérdés, hogy a polgárok hogyan értékelik majd az ügyet, azonban a gyors reakció mindenképpen azt az üzenetet hordozza, hogy a felelősséget nem kenik el, mindenkinek szembe kell néznie tettei következményeivel, még a legmagasabb tisztségekben is.

Mindez azonban természetesen csupán sovány vigasz a kormányoldal számára, amely most tizennégy éven belül másodszor kénytelen szembenézni azzal a kényszerrel, hogy egy, a mandátuma vége előtt lemondani kényszerült államfő utódját kell megtalálnia.

A mérce ugyanis igencsak magas: a politikai osztály megfiatalítása és a női egyenjogúság demonstrálása jegyében a köztársasági elnöki tisztségbe került Novák Katalin közel kétéves mandátuma alatt bizonyította, hogy komolyan gondolja a hagyományos, jobboldali és nemzeti értékek képviselete mellett azt, hogy megpróbálja a széthúzás ellenére is megtestesíteni a nemzet egységét, egyben – nemzetközi kapcsolatait kihasználva – amolyan diplomáciai szolgálatot is vállalt a magyar álláspont nemzetközi megismertetése és megértetése érdekében.

Mindeközben azzal is demonstrálta a nemzet egységét, hogy a határon túli magyar nemzetrészekkel nem csupán hivatalos, protokolláris eseményeken tartotta a kapcsolatot, hanem magánemberként is – az erdélyi magyar közösség jogköveteléseit és anyaországával fennálló szoros kapcsolatait mindenkor rossz szemmel néző bukaresti hatóságok legnagyobb bosszúságára.

Nem lesz tehát könnyű az utód megtalálása, főleg a kampány és az ország mozgásterének megőrzése érdekében felvállalt nemzetközi konfliktusok közepette, úgy, hogy a demokratikus pluralizmus, illetve a liberális demokrácia iránti elkötelezettségét és toleranciáját lépten-nyomon hangoztató másik oldal „kényes” ízlése nagy valószínűséggel amúgy sem lesz hajlandó elfogadni, hogy egy, a jobboldal köreiből kikerülő új jelölt kellőképpen méltó, rátermett és hozzáértő, illetve a nemzet egységét is hitelesen megtestesíti.

Ráadásul abban is biztos lehet a befolyásos külföldi, nemzetközi körök szemében is régóta szálkának számító, mert érdekeiket sértő budapesti kormányoldal, hogy a hasonló lejáratási kísérletek a választások közeledtével csak még gyakoribbá válnak.

Ilyen körülmények között, nehezített pályán, komoly ellenszélben, ráadásul a kormányzás felelősségével is szembe nézve kell a választásokra készülnie a magyar jobboldalnak.

Miközben nem csupán bűnöket, de az azoknál súlyosabb hibákat sem szabad elkövetnie.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Éjszaka a strandon – egy szavazat a félelem és a megaláztatás ellen

Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.

Balogh Levente

Balogh Levente

Vagy sikerül mozgósítani, vagy Simion lesz a befutó

Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.

Páva Adorján

Páva Adorján

Erdély a „teremtő káoszban”

Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Románia a vesztébe rohan, de még visszafordulhat

Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.

Balogh Levente

Balogh Levente

A választás, amely senkinek sem hiányzott

Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na de mi következik az államfőválasztás után?

Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.