Beszédes adat, hogy az OPCOM villamosenergia-tőzsdén az elmúlt hónapban 94 eurós átlagáron értékesítették az elektromos energiát megawattóránként, ami történelmi csúcsnak, és az év elején jegyzett 56 eurós átlagárhoz képest 70 százalékos emelkedésnek számít. De hát megtapasztalta ezt a saját bőrén valamennyi háztartási fogyasztó, hiszen az elmúlt hónapokban húsz-harminc százalékot is meghaladó mértékben drágultak az energiahordozók, és egyáltalán nem látni, hol fog megállapodni az árrobbanás. A bukaresti kormány csak most ébredt rá, hogy cselekednie kell, az ágazat és a szakhatóság képviselőinek összetrombitálása nyomán pedig a miniszterelnök – saját bevallása szerint – elsősorban meg akarja érteni a meredek drágulás okait.

Nos, le kell szögezni, hogy a jelentős mértékű áremelkedés nem romániai sajátosság, az áram és a földgáz az egész kontinensen drágult. Szakértők szerint az árrobbanás elsődleges oka a szén-dioxid-kvóták árának emelkedésében keresendő, ami az elmúlt évben megkétszereződött, meghaladva az 50 eurót tonnánként. Mindez jelentősen felsrófolja a környezetszennyező tevékenységet folytató vállalatok költségeit, mert minél többet szennyez egy cég, annál többet kell érte fizetnie, és a szennyezést – no meg a magas költségeket – csak környezetbarát beruházásokkal tudja csökkenteni.

Az EU új klímapolitikája kifejezetten támogatja az árak emelkedését a klímacélok elérése érdekében. Románia ipara egyáltalán nem klímabarát, ama országok közé tartozik, ahol a gáz- és szénerőművek jelentős mértékben vesznek részt az villamosenergia-termelésben, ráadásul késik a fekete-tengeri földgázlelőhelyek kiaknázása is. Mindezeken a tényezőkön túlmenően jelentősen közrejátszik a romániai energiaárak drasztikus emelkedésében az energetikai társaságok profitéhsége is. A szolgáltatók egyrészt pótolni kívánják a koronavírus-járvány miatt foganatosított leállásból fakadó veszteségeket, másrészt alaposan kihasználják az energiapiac liberalizálása nyújtotta lehetőségeket. Miután ettől az évtől a hazai lakossági fogyasztók már nem a hatóság által megszabott, hanem a piaci verseny alakította árat fizetik a felhasznált villanyáramért (tavaly júliustól pedig a belföldi kitermelésű gázért), a szabad piac feltételeit a társaságok egyféleképpen alkalmazzák: drágítanak.

Noha Virgil Popescu energiaügyi miniszter több mint egy éve mást se tesz, mint az árcsökkentés lehetőségét vetíti előre a liberalizálás kapcsán, ez egyszerűen vágyálom maradt. Mindhiába vádolja a tárcavezető a szolgáltatókat „spekulatív magatartással”, „rosszhiszemű” kereskedéssel, a társaságok fittyet hánynak a kormányzati ejnye-bejnyére, és kizárólag profitorientált érdekeik alapján szabják meg az árakat. Holott a következmények nélküli miniszteri morgolódás helyett a kormány jobban tenné, ha – a Versenyhivatal útján – kivizsgálná, tiszteletben tartják-e a romániai piacot uraló gáz- és energiaipari társaságok a versenyszabályokat, nem folytatnak-e kartellezést a fogyasztók kárára.

Érdekes az is, hogy a jobbközép koalíciós kabinet liberális miniszterelnöke virtigli baloldali megoldásokkal igyekszik ellensúlyozni az árrobanást: a sebezhető, valamint a közepes jövedelmű fogyasztók gáz- és villanyszámlája egy részének kifizetésével. Ami tulajdonképpen nem más, mint egyfajta visszatérés a szabad energiapiac előtti időkhöz, amikor az állam a szabályozott árakkal támogatta a lakosságot, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a kényük-kedvük szerint drágító szolgáltatókat is megfinanszírozza a lakossági fogyasztók felkarolásával. Nehezen hihető, hogy az óriási hiány közepette erre valóban lenne pénz a költségvetésben, ám ez a szociális alapú, erősen populista intézkedés hosszú távon nem is jelent megoldást.

A kiutat a rendszerváltás után romba döntött ipar újjáépítése, a környezetbarát beruházások ösztönzése, a megújulóenergia-projektek támogatása jelenti, ám ez hosszú és költséges folyamat, úgyhogy a kedvező árkínálatban nemigen dúskáló lakosságnak további energiaár-emelkedésre kell számítania.