2012. január 23., 08:142012. január 23., 08:14
Legutóbb például a nyári kánikula gázszámlára gyakorolt jótékony hatása következtében sikerült némi kis pénzt megtakarítanom, s hogy ne szálljon el a semmibe, szeptemberben gondoltam, megpróbálom előre kifizetni a kábeltévés-internetes-telefonos közös csomagot. Lehetséges volt, december végéig. Négy hónapra háromszáz lej körüli összeget fizettem és megkérdeztem, nem kell-e havonta benéznem, ha a telefonnal túllépem a keretet, fizessem ki.
A pult mögött ülő hölgy azt mondta, ne fáradjak ilyesmivel, majd januárban, amikor ismét bejövök, kifizetem. Visszakérdeztem, hogy ez biztos-e, megnyugtatott, hogy igen, s még mielőtt eljöttem volna – immár harmadjára! – megemlítettem, hogy akkor majd csak januárban jövök. Aztán pedig ültem a babérjaimon – és használtam a telefont. December vége felé aztán egy nap az első számok bepötyögtetése után egy kellemetlen gépi hang beszól: ez a szám le van tiltva. Sebaj, majd később, majd másnap… nem és nem. A hibabejelentőnél aztán egy okoskodó, arrogáns férfihang kioktatott: ne csodálkozzam a letiltáson, hisz nincs kifizetve. Mi?! Hát szeptemberben… Igen, de túlbeszéltem magam huszonvalahány lejjel. Háromszor kérdeztem meg…
Az őket nem érdekli. De legalább beszólhattak volna, hogy fizessem. Az nem tartozik az ő feladatuk közé. Másnap mentem fizetni. Ott elmondtam ugyanazt, a válasz még ingerültebb volt: hol láttam én még telefondíjat előre fizetni?! Épp náluk, amikor szeptemberben nemcsak elvették a pénzem, de hiába kérdeztem háromszor… A válasz egy vállrándítás volt. Erre jelent meg egy tavalyi emlékkép, amikor a hazaküldött számlán vagy kéthavi hátralékkal szerepeltünk, hozzáadva a „kötelező” késedelmi kamatokat, és ugyanannál a pultnál azt mondták, hogy amilyen számlát a posta hoz, azt nekem nem kell megnéznem. Akkor miért küldik? Az pedig nem az én dolgom.
Ez akkortájt volt, amikor a „híres” váradi kábelszolgáltató országos monopóliumálmokat kezdett el dédelgetni. Nem az én dolgom, amíg nem az én bőrömre megy. A hajdani betyárok is csak úgy előugrottak, és pénzt vagy életet követeltek a disznólábnak nevezett pisztolyukkal. Ha nem erről volt szó, akkor figyelmeztették azt, akinek kezet nyújtottak, hogy az nem disznóláb. A becsületes betyár így járt el, de a digi betyárok világában, különösen monopolhelyzetben, nem ismerik a becsület fogalmát.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.