2009. május 22., 11:392009. május 22., 11:39
Dmitrij Medvegyev orosz elnök ugyanis olyan bizottságot hozott létre, amelynek feladata az, hogy segítse a történelmi események Oroszország érdekeit sértő beállítása elleni fellépést. A jelentős állami hivatalok és titkosszolgálatok delegáltjaiból álló bizottság azon eseteket fogja elemezni, amelyekről úgy gondolják, hogy Oroszország nemzetközi tekintélyét csorbító történelemhamisítások. Az eset ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy Medvegyev még május 9-én, a Győzelem Napjaként számon tartott ünnepen arról beszélt: senki nem kelthet kételyeket a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott diadalát illetően. Egyes források szerint Moszkvát leginkább az bosszantja, hogy egyes, a második világháborúban megszállt országokban nem hajlandók egyértelműen pozitív fejleményként értelmezni azt, hogy a bátor Vörös Hadsereg előbb egy kicsit jól rommá lőtte őket, majd vagy tényleges megszállással, vagy a bolsevik rendszer rájuk erőszakolásával Moszkva érdekszférájába vonta őket. Ezúton szeretnénk máris gratulálni a moszkvai illetékeseknek, hiszen a fene gondolta volna, hogy újult nagyhatalmi törekvéseik során ilyen hamar visszatalálnak a kommunisták régi, jól bevált módszereihez. Bár végül is igazuk van: egy eurázsiai befolyásra törekvő nagyhatalom kapcsán igencsak hülyén veszi ki magát, ha közben az ismét a befolyási övezetébe vonni kívánt országokban azt tanítják, hogy félig civilizált keleti hódítókról van szó, akik az európai kultúra évezredes értékeit lerombolva, a megszállt országokat kirabolva áruló pribékeket ültettek az ország élére, akik egy mélyen emberellenes, diktatórikus eszme jegyében negyvenöt évig nyomorgatták őket az orosz szuronyok árnyékában. Ezért alaposan figyelni kell minden, a hivatalos orosz vonaltól eltérő történelemértelmezést, és ha valaki nem a hagyományos orosz–magyar barátság megnyilvánulásának tekinti, hogy ’44-ben a vodka- és lábszagú Grisa megerőszakolta a nagyit, akkor Moszkva majd jól elzárja a gázcsapot. Sőt be kéne vezetni, hogy minden érintett ország évente száz szűzlányt küldjön hálája jeléül a dicső veteránoknak, a munkaképes férfiak pedig egy hónapig ingyen dolgozzanak Oroszországban a felszabadításért cserében. Hiszen tudjuk: a nagyszerű szovjet hagyományokat föltétlenül ápolni kell.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.