Balogh Levente

Balogh Levente

De mi lesz az akasztással?

2018. január 19., 09:392018. január 19., 09:39

A romániai valóságot nem, vagy csak hiányosan ismerő szemlélő számára akár még példaértékűnek is tűnhet, hogy Mihai Tudose volt miniszterelnöknek csupán néhány nappal azt követően már le is kellett mondania, hogy egy televíziós műsorban úgy nyilatkozott az autonómia kapcsán: ugyanaz az álláspontja, mint amikor korábban székely zászlót akartak felvonni, ő pedig közölte, ha ez megtörténik, a helyi felelősök is mellette „lengenek” majd.

Csakhogy egyértelmű: ez nyomott a legkevesebbet a latban, amikor pártja, a PSD illetékes testülete úgy döntött, hogy megvonja tőle a politikai bizalmat. A közte és Liviu Dragnea pártelnök között dúló konfliktus ugyanis már hetek óta egyre mélyült, úgyhogy elszólása legfeljebb csak az elmozdításának a külföld szemében történő igazolására szolgálhat ürügyként, ha egyáltalán bárhol akként próbálnák használni. Ha szent lett volna a béke közte és a pártelnök között, akkor legfeljebb némi ejnye-bejnyézés után, azzal a megjegyzéssel, hogy nem is úgy gondolta, nyugodtan kormányozhatott volna tovább.

Az se tévesszen meg senkit, hogy közleményben határolódott el a nyilatkozattól utódja, a kormányalakítással megbízott Viorica Dăncilă. (Akinek kinevezése valószínűleg csak annak tudható be, hogy Klaus Johannis államfő nem akart elhúzódó, beláthatatlan gazdasági következményekkel járó politikai válságot. Nem mintha a PSD további kormányzása jótékonynak ígérkezne, de a kormányzás során legalább a párt és vezető politikusai is tovább erodálódnak. Ami persze sovány vigasz, de most ennyivel kell beérnünk.)

Az ugyanis egyértelmű, hogy Dăncilă nem parttalan toleranciája és magyarbarátsága miatt tett így, hanem taktikai okokból. Így kívánt ugyanis hűségnyilatkozatot tenni a vele azonos megyéből, Teleormanból a nagypolitikába érkezett pártelnök, Liviu Dragnea mellett, és így akarta ország-világ előtt bizonyítani Tudose alkalmatlanságát a kormányfői posztra.

Úgyhogy – főleg annak fényében, hogy nyilatkozatában amúgy ő maga is a lehető leghatározottabban elutasította az autonómiát – nem indokolja semmi az ünneplést. Mert egyrészt az immár kormányalakítással megbízott Dăncilă részéről sem elegendő ennyi arról, mit is gondol a magyarokról, az autonómián kívüli, oktatásra, hivatali anyanyelvhasználatra vonatkozó jogköveteléseikről, másrészt pártja, a PSD is adós még a közvéleménynek – és elsősorban a magyar közösségnek – azzal, hogy nyíltan kiálljon, és színt valljon, mi az álláspontja Tudose akasztós beszédéről.

Hiszen a szerecsenmosdatási kísérletek ellenére a zászló mellett történő lengedezésről való fantáziálgatás csak a legnaivabb – illetve a magyar ügyekkel szemben kóros ellenszenvet tápláló, valóságidegen ideológiák által elvakított – kommentátorok szerint jelenthet mást, például békés testgyakorlásra való buzdítást az akasztás helyett. Másrészt pedig bárkinek is szólt a lengedezős kiszólás, mindent elmond a felszólalóról az, hogy a magyar autonómiatörekvések és jelképhasználat kapcsán az akasztás ugrik be neki.

Éppen ezért a kormányfőcsere után sem szabad hagyni, hogy az akasztós kijelentés feledésbe merüljön. Nem csupán a PSD-nek, hanem a teljes romániai politikumnak is állást kell foglalnia vele kapcsolatban. Ha nem teszik meg, és nem utasítják el, akkor azt a látszatot keltik, hogy egyetértenek vele – ez egyébként érzésünk szerint nem is áll annyira távol a valóságtól. Ennek nyomán pedig legitimálják a kisebbségi – bármilyen kisebbségi! – jogkövetelésekkel szembeni alpári, erőszakra buzdító retorikát. Márpedig az elég érdekes fénybe helyezi Romániát és vezetőit, ha az önmagát a kisebbségekkel szembeni tolerancia mintaképének hirdető ország politikai elitje a gyűlöletbeszéd iránt mutatja a legnagyobb toleranciát.

De ha már így alakult, a PSD által a kijelölt kormányfő támogatása érdekében ismét körüludvarolt RMDSZ számára ez jó alkalom lehet, hogy a parlamenti támogatás és a további együttműködés fejében kikövetelje: az új kormányfő ne csak szavakban, hangzatos nyilatkozatokban, hanem konkrét tettekkel is álljon ki a kisebbségek mellett.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.