De hova álljanak a románok?

Mint ismeretes, J. D. Vance amerikai alelnök több ízben is keményen ostorozta a bukaresti illetékeseket, a demokrácia megsértéseként ítélve el a választás eredményének törlését, és arról beszélt: igencsak kérdőjeles lehet az a demokrácia, amelyet egy TikTok-kampánnyal meg lehet ingatni. Majd Elon Musk techmilliárdos, az amerikai kormányzati költekezés hatékonnyá tételével megbízott hatóság új vezetője vette villára Bukarestet, és mosta fel a padlót az igazságszolgáltatás illetékeseivel a Călin Georgescu ellen indult büntetőeljárás miatt.

A legújabb bomba pedig az, hogy az előzetes tervekkel ellentétben nem lép hatályba március végén a román állampolgárok amerikai vízummentessége – ezt ugyan igyekeznek a Trump-kormányzat migrációval szembeni általános stratégiaváltásával magyarázni, de azért

Különösen annak fényében, hogy az elmúlt hétvégén az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége is azon dolgozott, hogy a románok érezzék a törődést. Először Vance bíráló szavait osztották meg minden különösebb kommentár és indoklás nélkül, majd az Egyesült Államok területőre való illegális belépést megtorló szankciókra figyelmeztettek. Ezt követte a Fox News-riport a Kanadából érkező román határsértők számának növekedéséről éppen a vízummentesség elhalasztásának napján.

Ahhoz, hogy érthető legyen, miért okozott Bukarestben ekkora sokkot a Washingtonból a román hatóságokra zúduló bírálatözön, érdemes felidézni a biztonságról alkotott román felfogást. Eszerint ugyanis

– vagy ha úgy látja, hogy az addigi „főnök” éppen megingóban van, akkor rögvest átáll annak a hatalomnak az oldalára, amely a jelek szerint a következő időszakban lesz meghatározó tényező a térségben. Most olyan helyzet állt elő, amikor úgy tűnik: Románia válaszúthoz érkezett, és döntenie kell, hova álljon az Egyesült Államok és az európai vezetők zöme között kialakulni látszó konfliktusban.

Mindez olyan helyzetben zajlik, hogy

A Washingtonnal fennálló viszony megromlásában részben a román politikum és egyéb közszereplők felelőssége is fennáll, hiszen a jelek szerint nem szakítottak időt arra, hogy részletes magyarázattal szolgáljanak Washingtonnak, miért kellett érvényteleníteni a választást. Másrészt azonban az is lehet, hogy annyira nem is érdekli már az új adminisztrációt, mi és miért történt, és a Bukaresttel szembeni bírálatok egy nagyobb szabású stratégia részét képezik. Ez arról szól, hogy

Ez ideológiai és személyi okoknak egyaránt betudható. Emlékezetes, hogy a balliberális oldal már első mandátumának kezdetétől ott pocskondiázta Trumpot, ahol érte, ehhez pedig idővel csatlakozott a korábbi konzervatív, ma már inkább a balliberális ideológiát követő oldal is. Mindez Trump választási veresége után folytatódott, sőt fokozódott.

Trump és stábja pedig ezt nem felejtette el. Emiatt olybá tűnik, hogy

(Régi hagyomány ez, a kubaiak, a chileiek és világszerte sok más ország polgárai sokat tudnának mesélni arról, milyen az, amikor az Egyesült Államok beavatkozik a saját emberei hatalomra segítése érdekében. De nem igazán különbözik ettől a gyakorlattól az a művelet sem, amelyet a Biden-kormányzat idején hajtottak végre a törvényesen megválasztott magyar kormány ellen.)

A Trump-adminisztráció és a magyar kormányoldallal fennálló jó kapcsolat közismert és nem is új keletű, viszont Washington kiállása az AfD mellett a németországi választásokat megelőző időszakban már az új doktrína része. És ehhez kapcsolódhat az is, hogy Vance és Musk nem győzi köszörülni a nyelvét a román hatóságokon, hiszen egy, a mainstream politikummal szemben elvileg a szuverenista jobboldalról érkező jelöltet kaszáltak el.

Mi persze nagyon jól tudjuk, hogy ennek nincs sok köze a valósághoz, hiszen egy szélsőjobboldali, neofasiszta, összeesküvéselmélet-hívő fantasztáról van szó.

márpedig hiába oroszpártizták Georgescut szakmányban a romániai sajtóban, több nyilatkozatában is az Egyesült Államokkal való szorosabb együttműködésről beszélt. Ráadásul az is nehezen cáfolható, hogy a román hatóságok harmadik világhoz méltó módszerekkel érvénytelenítették az elnökválasztást, és a mai napig adósak a részletes és pontos indokok nyilvánosság elé tárásával, amivel továbbra is komolyan sérül az állampolgárok azon joga, hogy pontos képet kapjanak az állami intézmények működéséről és a döntéseik hátteréről.

Mindezek alapján

– ha például a választópolgárok az urnák mellett úgy döntenek, hogy George Simion legyen a következő államfő, akkor ezt el kell fogadni. Bár tény, hogy nekünk, magyaroknak ez nem igazán lenne kedvező forgatókönyv.

Ha pedig az EU egyetért a román hatóságok lépéseivel, akkor könnyen ráfogható: az egész unióban hibádzik a demokrácia. (Ami nem teljesen alaptalan, csak nem pont ez a bizonyíték rá). Amúgy a héten a jemeni húszik elleni csapásról szóló, kiszivárgott Signal-beszélgetés is tökéletesen jelzi, hogyan gondolkodik a jelenlegi amerikai kormányzat Európáról.

Bár egyes feltételezések szerint akár szándékos is lehetett a szivárogtatás, ez kevésbé valószínű. Viszont abból a szempontból mindenképpen hasznos, hogy az európai illetékesek láthatták: a Trump-adminisztráció komolyan gondolja, hogy az öreg kontinens országai megengedhetetlen módon elkényelmesedtek, és annyira magától értetődőnek vették az amerikai védernyőt, hogy azt hitték, korlátlan ideig elbliccelhetik a saját védelmi képességeik fejlesztését.

A jelek szerint

Vélhetően ennek tudható be, hogy Ilie Bolojan ügyvivő államfő egy szinte már szabadkozó hangvételű interjúban részben igazat adott az amerikai alelnök romániai demokráciára vonatkozó bírálatának.

És Ciolacu miniszterelnök is egyszerre szúrt oda a koalíciós partner liberálisoknak, és tett gesztust Washingtonnak, amikor a vízummentesség halasztása nyomán arról beszélt, hogy Emil Hurezeanu külügyminiszter régi vágású diplomata, aki az európaiakkal – értsd: a balliberálisokból és a hozzájuk csapódott néppárti, egykori konzervatív fősodorral – ugyan képes szót érteni, de a velük szemben álló Trumpékkal már nem.

Az ukrajnai háború lezárására való törekvés elodázását jelentő előterjesztést például szó nélkül szavazta meg, mint ahogy az Ukrajna további katonai támogatásáról szóló egyeztetésen is részt vesz. Igaz, Ilie Bolojan ügyvivő államfő szerint azzal a kikötéssel, hogy Románia katonákat nem küld Ukrajnába, csak logisztikai csomópontként szolgál majd az oda küldendő utánpótlás és csapatok számára. (Ennek kapcsán azért ezúton hívnánk fel az ő és a stábja figyelmét is, hogy ettől még Románia nem lesz kevésbé részese egy esetleges konfliktusnak, sőt.

Az ugyanakkor látszik, hogy a Macron-féle francia kardcsörtetéssel kapcsolatosan már óvatosabbak, ezt jelzi az is, hogy Románia nem tartana igényt a francia nukleáris védernyő kiterjesztésére. Elvégre vélhetően Bukarestben is tudják, hogy anno, a hidegháborúban az úgynevezett MAD (szó szerint őrült, valójában a Mutually Assured Destruction, vagyis a Kölcsönösen Szavatolt Megsemmisítés) jelentette az egyensúlyt és a garanciát arra, hogy egyik atomhatalom sem meri bevállalni az első csapás mérésének kockázatát.

Most tehát Bukarest egyelőre kivár, és igyekszik mindkét oldallal a lehető legjobb viszonyt ápolni. Aztán majd idővel eldől, hogy sikerül-e letenni egy olyan új amerikai-európai viszonyrendszer alapjait, amelyben a jó kapcsolatok megmaradnak gazdasági és katonai téren is, de Európa nagyobb részt vállal a saját védelméből.

Annyi bizonyos, hogy a feltételeket egyelőre nem az óceán ezen partján szabják. Márpedig ebben az esetben nem árt jóban lenni azzal, aki a feltételeket diktálja.