2009. augusztus 12., 09:552009. augusztus 12., 09:55
Amúgy ha az együttes szombaton a másodosztályban kezd, akkor is el lehet képzelni, milyen lelkiállapotban lépnek majd pályára a játékosok, akiknek bérét a várost sújtó pénzhiány miatt alaposan megkurtították. A csődközeli helyzet nem a legjobb stimulens, és a lelkesedés csak az elsöprő érzelmektől lüktető romantikus regényekben képes a létbizonytalanságot és az üres zsebet feledtetni.
Persze szó sincs arról, hogy a városnak kötelessége lenne egy labdarúgócsapatot is eltartani, és az adófizetők pénzéből gyakorlatilag közalkalmazottként foglalkoztatni a focistákat. Viszont az önkormányzatnak – a jelenleginek is, az előzőnek pedig annál inkább – is komoly felelőssége van abban, hogy idáig fajult a helyzet, hiszen a szakmai szempontokat jórészt nagyvonalúan mellőzve, kétes hírű üzletemberekre bízta a klub irányítását, akik elsősorban könnyű meggazdagodási lehetőséget láttak abban, hogy a tehetséges játékosokat saját zsebre eladták, a klub pedig rendszerint a harmadik osztály peremén tengődött.
A trendek amúgy világosak: egy csapatot ma kizárólag komoly, elkötelezett, a szükséges anyagi forrásokkal rendelkező üzletember tud működtetni. Az önkormányzatnak az lenne a legfőbb feladata, hogy ilyen befektetőt találjon, emellett biztosítsa a csapat számára a megfelelő edzési körülményeket, és minimális szintű anyagi támogatást, hiszen a klub nevével mégiscsak a város hírnevét öregbíti, ha a biztos háttér tudatában eredményesen játszik.
Persze a helyi üzleti szféra képviselőin is múlik, hogy ne csak a fővárosi nagycsapatok és nagy üzleti lehetőségek felé tapogatózzanak, hanem szűkebb pátriájuk sportéletét is előmozdítsák. Elvégre a sport, a foci az összetartásról, a csapatszellemről szól, nemcsak klubszinten, de a helyi közösség szintjén is. Ha ez nincs meg, nemcsak hogy nagyon nehéz folytatni, de talán már nem is érdemes.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
Látogatottsági adatok