Csak a szokásos: hazugság, magyarellenesség, uszítás

És ez máris vaskos hazugság, hiszen a meccsen semmilyen botrány sem volt, a két válogatott játékosai végig megadták a másik félnek kijáró tiszteletet. A botrányt utólag maga a román sajtó gerjesztette mesterségesen, amikor abból kreált ügyet, hogy a román válogatott magyar játékosai a székely himnuszt énekelték.

Persze elhisszük, hogy a magyarellenességre indoktrinált romániai közegben egy újságíró számára frusztráló, ha valamiben jobbak a magyarok, de ez legyen az ő bajuk. Nem is lenne érdemes foglalkozni az üggyel, ha nem érkezett volna a bukaresti kormány legfelsőbb köreiből is minősíthetetlen hangvételű reakció a történtekre.

Ugyanis a miniszterelnök-helyettesként is tevékenykedő közlekedési miniszter, Sorin Grindeanu a románokkal és a román nemzeti jelképekkel szembeni sértő gesztusnak, tiszteletlenségnek nevezte az esetet, példás büntetést követelve a magyar sportolókra.

Marcel Ciolacu, a kormányzó PSD és a képviselőház elnöke provokációnak minősítette az esetet, a jégkorongszövetség elnöke fegyelmit ígért, amiért a romániai magyar hokisok vigyázzban álltak a himnuszéneklés alatt, a szövetség főtitkárának pedig már teljesen elgurult a gyógyszere, és egyenesen hazaárulással vádolta meg a magyar játékosokat. Mindezek kapcsán kijelenthető: éppen hogy a román közbeszédet egy mesterségesen felfújt ügy miatt a legfelsőbb szintekig ismét eluraló magyarellenes uszítás és hergelés tekinthető provokációnak.

Persze azt is elhisszük, hogy a román közéleti szereplők jó részét az is frusztrálja, hogy az országban még mindig tömeget képeznek a magyarok, akik ragaszkodnak a nemzeti identitásukhoz. De hát nekik kellett Erdély, amit a világháborúkban győztes távoli hatalmak a saját geopolitikai érdekeik alapján, az itt élő őshonos közösség akaratát figyelmen kívül hagyva nekik adtak. Márpedig Erdéllyel együtt az ott élő magyar közösséget is megkapták, amely a több mint száz éve tartó román asszimilációs törekvések ellenére még mindig jó egymillió főt számlál. És a továbbiakban sem áll szándékában beolvadni, elvándorolni, illetve lemondani anyanyelvéről és nemzeti jelképeiről – amelyek közé a magyar mellett mára már a székely himnusz is bekerült.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a műbotrány jó lehetőséget biztosít a figyelem elterelésére a valódi gondokról, például arról, milyen állapotok uralkodnak a romániai jégkorongban. Amíg ugyanis a magyarellenes gyűlöletet szítják mesterségesen, addig sem amiatt kell magyarázkodni, miért áll a jelenlegi színvonalon a sportág, miért esett ki simán a válogatott a második értékcsoportból. És egyáltalán, amiatt, hogy a korábban számos sikert felmutató romániai sportélet egésze hogyan süllyedhetett oda, hogy még az egykori sikersportágakban sem igazán tud eredményeket felmutatni.

És persze az ország egyéb, gazdasági bajairól, az inflációról, az energia- és az élelmiszerárak növekedéséről is el lehet terelni a figyelmet az uszítással. Hiszen amíg a közlekedési miniszter a hoki ürügyén próbálja a román nemzeti büszkeség védelmezőjeként feltüntetni magát, addig sem arra kell választ adnia, miért nem épül teljes hosszában az észak-erdélyi autópálya. Külön felháborító, hogy egyes „érvek” szerint a székely hokisokat azért kellene megbüntetni, mert vigyázzban álltak, vagyis megadták a tiszteletet a nemzeti imának, miközben a magyar szurkolók a magyar és a székely himnuszt énekelték.

A kérdés ugyanis az: miért is baj, ha a román válogatott tagjai megadják a tiszteletet egy szomszédos, szövetséges ország himnuszának? Illetve ha egy olyan nemzeti dalnak is – akár azzal is, hogy eléneklik –, amelyről úgy érzik, hogy az fejezi ki igazán a nemzeti identitásukat?

Minden román illetékes figyelmébe ajánlanánk, hogy a soviniszta hőbörgés határozottan kontraproduktív, és csak abban az esetben követelhetik meg joggal a tiszteletet a saját himnuszuknak és nemzeti jelképeiknek, ha a másokét is tisztelik.

És visszatérve a sportszakmára: ha a csapat gerincét alkotó magyar sportolók nem szerepelnek a román válogatottban, mert vagy eltiltják őket, vagy a himnuszéneklés tiltása miatt ők nem akarnak ott játszani, akkor vajon milyen színvonalon, hol fog szerepelni a román nemzeti együttes? Vagy mindegy, ha a legutolsó értékkörbe is süllyed, csak az identitásukat büszkén vállaló magyarok ne játsszanak benne?

Ha ez a cél, jó szórakozást kívánunk minden igaz román hazafinak a nemzetközi jégkorong alsóházában vitézkedő román hoki színvonalas mérkőzéseihez.