A nyilvános megnyilatkozás után alkalmazniuk kell az állampolgársági törvényt, és meg kell fosztaniuk a szlovák állampolgárságuktól azokat, akik a magyar állampolgárságot is felvették. Mire jó, ha valaki hivalkodik a szlovák törvények áthágásával? Van-e értelme annak, hogy valaki kihívja maga ellen a sorsot? A kérdéseket tovább lehetne sorolni, és minden bizonnyal sok érv szól amellett, hogy nem szabad ilyet tenni. Még a népi bölcsesség is azt mondja: nem kell „fejjel menni a falnak”, „a türelem rózsát terem”. Mert hát, ha valaki magyar állampolgárságra vágyik, nyugodtan megszerezheti azt a szlovák hatóságok tudta nélkül is.
De vajon van-e értelme a magyarság titkon szerzett kötelékének? Valami mégis azt súgja, meg kell becsülni Gubík Lászlót, Boldoghy Olivért és a többieket. Amit tesznek ugyanis, az nem puszta exhibicionizmus. Olyan tett, amely az egymással szemben megfogalmazott nemzetpolitikákat az emberi jogok területére tolja át. E megközelítés által pedig olyanokat is érzékennyé tesz az ügy iránt, akiknek amúgy frászuk van a nemzetpolitikáktól. Utat nyit a szlovákiai és európai bíróságokon lefolytatandó perek előtt. Megannyi olyan ügy van a közéletben, amelyet a következmények tesznek fontossá. A szlovák nacionalisták által Nyitrán megvert Malina Hedvig története mínuszos hír maradt volna, ha a rendőrség kézre keríti, és megbünteti az elkövetőket. Amikor azonban egy állam kormánya és teljes államapparátusa szállt harcba azért, hogy a magyarsága miatt bántalmazott diáklányra hárítsa a felelősséget, az már sokat mondott el a szlovákiai állapotokról.
Sajnos, kell a meghurcoltatás a bizonyítási eljáráshoz. Csak az emberi sorsok rajzolhatják ki hitelesen a valóságot. Ezek által válik nyilvánvalóvá, hogy a szlovák állam olyasmit tilt, ami egész Európában, még Romániában is banalitásnak számít. 22 évvel ezelőtt Tőkés László személyes története vezetett el a romániai diktatúra bukásához. A változáshoz – úgy látszik – Szlovákiában is emberi arcok kellenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok