2009. június 11., 12:022009. június 11., 12:02
És ugyan ki ne érdemelné ki jobban a megvetéssel vegyes kritikákat a nemrég politikai érdekházasságra lépett C. V. Tudornál és Gigi Becalinál? Hiszen ennek a két politikai ripacsnak egy többségében jóérzésű, általános műveltséggel rendelkező társadalomban mindössze a kabaréműsorokban lenne keresnivalója, és nem feltétlenül szélsőséges nézeteik, hanem alpári stílusuk, verbális és fizikai agresszióra, sőt bűncselekményekre buzdító magatartásuk miatt.
Normális körülmények közepette, még az ellenfél számára is tekintélyt parancsoló politikai osztály megléte esetén a Vadimok és Becalik mindörökre elnémulnának a pálya szélén – csak hát a hazai politikai elit közel sem ilyen. Vasárnap este óta a nagykoalíciót alkotó két párt vezetői mással sem foglalkoznak, mint annak bizonygatásával, hogy ők nyerték meg az EP-választást.
Ha szigorúan a pártokra leadott szavazatszám a mérvadó, akkor természetesen a szocdemeknek van igazuk, de – mivel a futballban sem a szépséget, hanem a gólokat értékelik – ha a mandátumszám, akkor minimum holtverseny áll fenn a demokrata-liberálisok táborát erősítő Elena Băsescu révén. Ez azonban teljesen mellékes, és tudják ezt a „szövetséges”alakulatok korifeusai is, számukra azonban az államfőválasztás közeledtével létfontosságú bizonygatni a „mi vagyunk a legerősebbek” tézisét, folyamatos edzésben tartandó választótáborukat.
Amire Romániában sajnos a valós problémák elhallgatása, az (ál)feszültségek fenntartása, az állandó cirkusz a legjobb módszer. Ami mondjuk a néptribunnak és a juhászból lett „véleményformálónak” ugye lételeme, felelősnek hitt, ráadásul kormányon lévő politikusoktól azonban többet várna a polgár.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok