2011. október 21., 10:402011. október 21., 10:40
Mindez megerősíteni látszik azt a feltételezést, hogy a múlt heti felkészítőkön valóban nem véletlenül tájékoztatták félre a biztosokat abban a kérdésben, hogy nyilatkozhatnak-e a családtagok az ideiglenesen távol lévő rokonok nemzetiségéről vagy vallásáról. Úgy tűnik, bizonyos körökben igencsak tartanak attól, hogy hatékony lehet a magyar szervezetek kampánya, és fennállhat a „veszélye”, hogy számos városban nő a magyarság aránya. A csalási kísérleteket a hatóságok várhatóan a kérdezőbiztosok tájékozatlanságával magyarázzák majd, aminek elég nehéz lesz az ellenkezőjét bizonyítani.
Azt viszont, hogy a kormánytól nem áll távol a csalás gondolata, az is jelzi, hogy az uniós ajánlások ellenére az egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodó személyeket is itt számoltatná meg, elkerülendő, hogy az ország népessége húszmillió alá csökkenjen. Az eddigi figyelemfelkeltő kampány szerencsére legalább részben hatékonynak bizonyult – több polgár sem volt hajlandó bedőlni a megtévesztő manővereknek, és jelezte a rendellenességeket. Ez azonban nem biztos, hogy elég, hiszen sokan lehetnek azok, akikhez nem jutottak el az eddigi figyelmeztetések.
Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy még most, a cenzus elején minél több emberhez eljussanak a népszámlálás helyes menetével kapcsolatos információk. Elengedhetetlen a magyar politikai szervezetek és pártok fellépése, a sajtókampánytól egészen addig, hogy a „nem létező” pártadatbázisokban szereplő összes magyar választópolgár postaládájába szórólapot dobjanak, hogy azokhoz is eljusson az információ, akik nem médiafogyasztók. Emellett – ha továbbra sem szűnnek a viszszaélések – megfontolandó az uniós, illetve nemzetközi emberjogi szervezetek figyelmeztetése is. A magyar közösség érdekében nem szabad hagyni, hogy a román politikum abban hasonlítson Sir Winston Churchill egykori brit miniszterelnökre, amiben épp a legkevésbé kellene – vagyis hogy csupán annak a statisztikának higgyen, amit ő maga hamisít.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.